Szeptember 22-én, míg az iskola a gyíkavatótól és a frissen felújított pályán futballozó ifjaktól volt hangos, egy kis létszámú diákcsapat Erdélybe indult, hogy Kőmíves Kelemennét meglátogassa, de legalábbis a dévai és Hunyad megyei magyar kisebbségnek koncerteket adjon. E csapat nem más volt, mint a Vajda Band Emlékzenekar, igaz,
erősen hiányosan, 7 fővel, egy utánfutóval és három autóval. Már megérkezésük pillanatában megérezhették a szórvány magyar ajkú embereinek vendégszeretetét: finom spenót szolgáltattatott fel estebéd gyanánt, melyet – hogy a lélek is tápláltassék – a társaság zömének színházlátogatása tett teljessé. Az Artă Színház által befogadott komédián, a Közjegyző az emeleten-en kacaghatták végig az estét. Végül a szállás felé menet megcsodálhatták vasárnapi fellépésük helyszínét, az éjszakai fényárban úszó, színes református templomot. Másnap délelőtt ismét csapatépítettek: étterembe tértek, ahol egy erdélyi specialitást, a papanasit [papanázi] kóstolhatták meg.
Délután, midőn már kellően felmelegedett a levegő, kivonultak a vár tövébe, ahol a nagyszínpadon előadták azt a műsort, amelyet már a Zenepavilonból és a Vízi Színházból minden kedves nézőjük jól ismerhet: több, mint 100 évet átölelő, főképp jazzre építő, de színes válogatás csendült, illetve egyik számuk esetében derengett fel. Sajnos a közönség a színpadtól távolabb, a sátrakban foglalt helyet a hőségben, így tapsukat a zenekar csak mérsékelten hallotta, ennek ellenére igazi élmény volt számukra magos Déva vára tövében muzsikálni. Az estéjüket végezetül egy Dancs Annamari-koncerttel, illetve a szállásadó testvériskola, a Téglás Gábor Elméleti Líceum előtt található műfüves pályán való játékkal koronázták meg; a legtöbb felesleges energiával rendelkező zenészek még a várhoz is fölsétáltak.
Végül az Úr megpihenésének napján a kálvinista templomban, az istentiszteleti alkalom után szólaltak meg. Csodálatos akusztikai és lelki élmény volt a tagok számára, különösen az extraprodukció, az Ismerős arcok Nélküled című száma, amelyet minden jelen levő hívő együtt énekelt a band vezetőjével. Többek közülük meghatódtak. Meghatódtak, hisz számukra a magyar szó, a magyar ének, a magyar lét a szórványban nem létezik minden nap, nekik ezért komoly harcot kell folytatni, s többek között a templom egyike azon kevés helynek, ahol magyar ajkú közösség nagyobb számmal összegyűlhet, pláne, ha még az összetartozásról is szól az ének ott.
A zenészek s kísérőik a szertartás hangulatának örömével eltelve gyorsan összepakolták technikai segédletüket, majd elindultak szeretett hazájukba, ahol – felelevenítvén a kecskeméti születésnapi kirándulás hagyományát – a sárga M betűs gyorsétteremben költötték el záróvacsorájukat.
A VBEZ vezetősége szeretettel köszönetet mond a Vajda Péter Evangélikus Gimnázium technikusainak a pakolásban és a hangosításban nyújtott tárgyi és munkabéli segítségért, a kísérő szülőknek a felajánlott fuvarozásért, valamint a szarvasi és gyomaendrődi zeneiskolának a zenészek szakmai felkészítéséért.
Juhász Gergő
művészeti vezető