BÜSZKESÉGEINK

Kiváló sportolóink

Bodonyi Dóra
(kajak-kenu)

Bogár Gábor
(kajak-kenu)

Dombvári Bence
(kajak-kenu)

Jánovszki László
(kézilabda)

Kós Benedek Tibor
(kajak-kenu)

Kuli István
(kajak-kenu)

Major Katalin
(kézilabda)

Paróczai Sándor
(labdarúgás)

Ruzsinszki György
(karate)

Vida Anna
(kosárlabda)

Bodonyi Dóra 1993-ban született Szarvason. A Vajda Péter Gimnáziumban érettségizett 2012-ben.

Hét éves korában kezdett kajakozni. Nevelő edzői Nyerges Attila (Szarvas) és Pálinkás András (Békésszentandrás) voltak.

Jelenleg (2022) a KÖZGÉP SE Szolnok versenyzője, edzője Hadvina Gergely, akivel 2020-ban kötöttek házasságot.

A 2015-ben a portugáliai Montemor-o-Velho-ban megrendezett ifjúsági és U23-as világbajnokságon 500 méteren aranyérmet szerzett. Ugyanebben az évben a koppenhágai világkupán aranyérmet szerzett 1000 méteren és 5000 méteren, a milánói világbajnokságon pedig K2 1000 méteren bronzérmes lett.

2016-ban a moszkvai Európa-bajnokságon ezüstérmes lett 5000 méteren. A 2017-es világkupán 1000 méteren szerzett aranyérmet Montemor-o-Velho-ban.

A plovdivi Európa-bajnokságon 1000 és 5000 méteren is elsőként ért célba. Augusztusban a csehországi Račicében rendezett világbajnokságon 5000 méteren lett aranyérmes.

A 2018-as Európa-bajnokságon a női négyessel szerzett aranyérmet 500 méteren, a világbajnokságon pedig 1000 méteren egyesben és a négyes tagjaként 500 méteren újabb világbajnoki címeket szerzett.

A 2019-es szegedi világbajnokságon a női kajaknégyessel 500 méteren és egyesben 5000 méteren szerezte meg negyedik és ötödik világbajnoki címét.

Eredményei elismeréseképp 2019 októberében neve felkerült a Magyar Kajak-Kenu Szövetség örökös bajnokainak falára.

A koronavírus-járvány miatt 2021-re halasztott tokiói olimpián kajak kettes 500 méteren bronzérmet szerzett Kozák Danutával, a kajak négyessel pedig olimpiai bajnok lett. Ezt követően számos kitüntetésben és elismerésben részesült, köztük a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét is megkapta.

Jelenleg a Debreceni Egyetem kereskedelem és marketing szakos hallgatója. Úgy érzi, hogy a kajakozás mellett mással is kell foglalkoznia. Bár nem sportmenedzsernek tanul, sportkarrierje befejeztével szívesen foglalkozna sportolók vagy kisebb egyesületek menedzselésével, mert ezen a területen úgy érzi, van még tennivaló.

„Itt, Szolnokon jól el tudok bújni, szerencsére nem jut el hozzám semmilyen pletyka. Burokban élek, de remekül érzem magam. Szarvasi vagyok, simán el tudom képzelni, hogy ott vagy még annál kisebb helyen éljek, de ez a sport miatt jelenleg elképzelhetetlen. A telepen, ahová edzeni járok, nagyon sok a gyerek, ők tudják, ki vagyok, aminek azért örülök. Ez persze felelősséggel is jár, mert példaképnek tekintenek.”

Ezért köszönjük, hogy szívesen visszatér egykori iskolájába, ahol jelenleg is több tehetséges, sikeres fiatal kajakos tanul, és valamennyi diákunknak példát mutathat kitartásban, önfegyelemben, elkötelezettségben.

Megtisztelő, hogy kiváló sportolóink között tudhatjuk, további sportpályafutásához sok sikert kívánunk!

Már kisgyerekként mindig izgalommal figyeltem a vízen feltűnő kajakosok edzéseit, mivel víz közelében laktunk, viszont akkor még nem volt elképzelésem arról, hogy egyszer majd én is hajóba ülök. A lehetőséget, hogy végülis kajakozni kezdtem, nem saját magamnak köszönhetem. A Fő téri iskolában voltam első osztályos, tesi tagozatos, meglehetősen energikus kisgyerek, amikor Bátor Gyuri bácsi, vagy ahogy sokan ismerik, Doxi bácsi, aki egyébként a testnevelő tanárom is volt, feltette a nagy kérdést a szüleimnek és nekem, hogy nincs-e kedvem részt venni a nyári szünetben esedékes kajaktáborban.

A kajaktábor annyira jól sikerült, hogy ott ragadtam. Ősztől kezdve már rendszeresen részt vettem az edzéseken, és mindezt egy nagyon jó közösségben tehettem. Ekkor 7 éves voltam. Innentől kezdve a nyarak a versenyekről szóltak.

Ahogy teltek az évek, saját magam és persze Gyuri bácsi kitartásának köszönhetően elkezdtek jönni a sikerélmények, az eredmények. Mini kajak kettesben egy szarvasi társammal, Megyik Áronnal kölyökként, majd gyermekként többszörös országos bajnokok lettünk éveken át, 2006-ban pedig bekerültünk a kölyök válogatottba. Később, 2009-ben serdülőként egy szintén szarvasi társammal, Váncsodi Norbival 1000 m párosban, miután itthon megnyertük az országos bajnokságot, kijutottunk az Olimpiai Reménységek Versenyére, ahol ötödik helyezést értünk el.

Ezt követően már ifi korosztályban 2011-ben egy szolnoki sráccal, Gál Petivel nyertük meg az országos bajnokságot, és Lengyelországban 500 m párosban megnyertük az Olimpiai Reménységek Versenyét, négyes 200 m-en pedig másodikok lettünk. Ezek voltak életem első nemzetközi érmei, ráadásul az egyik egy aranyérem. Innentől kezdve már folyamatosan tagja voltam a korosztályos válogatottnak, és több országos bajnoki címet is szereztem az évek alatt.

Kajak egyesben 2014-től kezdve már U23-asként jelentem meg az élmezőnyben, és kerültem be a válogatottba. Ez év őszén Szolnokra igazoltam, és ott folytattam tovább pályafutásomat. Az igazi áttörés számomra a 2015-ös év volt, amikor 1000 m egyesben megnyertem az U23-as VB válogatót, és Portugáliában 3. helyezést értem el, 1000 m négyesben pedig ezüstérmet szereztünk. Ezt követően ugyanebben az évben az Európa-bajnokságról is két éremmel tértem haza, ugyanezekben a számokban egy-egy ezüstérmet szerezve.

Ezután 2016-ban az U23-as Európa-bajnokságon egyes 500 m-en harmadik, 1000 m négyesben pedig második helyezést értem el. 2017-ben két számban indultam a világbajnokságon, ahol 1000 m párosban és 500 m négyesben is ötödik helyen zártam a versenyt.

Életem első felnőtt világbajnokságán 2018-ban vettem részt Portugáliában, ahol 1000 m négyesben hatodik helyezést értünk el.

Az utolsó nemzetközi versenyemen 2019-ben indultam a szegedi világbajnokságon, ahol 500 m párosban ötödik helyen zártam.

Az élsportot 2020 júniusában hagytam abba, 26 évesen. Jelenleg szakmai karrieremet építem, emellett a család kapott nagy szerepet az életemben. A sportot, a kajakozást viszont nem hagytam abba, rendszeresen járok edzésre, és mivel jelenleg újra Szarvasra költöztem a családommal, szinte minden nap beállok Gyuri bácsi edzéseire, ahol minden elkezdődött.

Bence 1992. október 10-én szültetett Gyulán. Már általános iskolás korában rendszeresen járt kajakozni, a Szarvasi Kajak-kenu Klubban első edzője Nyerges Attila volt. Hamar megmutatkozott tehetsége, és a korosztályos versenyeken egyre jobb eredményeket ért el.

Középiskolai tanulmányait a Vajda Péter Gimnáziumban kezdte meg 2007-ben, ám sportolói karrierje érdekében úgy határozott, hogy Budapestre költözik, és ott a Honvéd SE csapatában folytatja a munkát, így 2009-ben végül megvált az iskolától. A Csanádi Árpád Központi Sportiskola és Gimnáziumban érettségizett.

Számos eredménye van ifi és U23 korosztályban, melyek közül kiemelkedik a 2009-es, a lengyelországi Poznanban rendezett Európa-bajnokság, ahol a „királyszámban”, K1 1000 m-en bronzérmet szerzett. Ekkor már látható volt, hogy nagy reményeket fűzhet hozzá a szövetség és a szurkolók is. A 2014-es U23-as világbajnokságon, melyre Szegeden került sor, ugyanebben a számban világbajnoki címet szerzett.

Mindeközben már a felnőtt mezőnyben is bemutatkozott. A 2013-as világbajnokságon Duisburgban még „csak” bronzérmet szerzett K1 1000 m-en, egy évvel később azonban a Moszkvában megrendezett világbajnokságon ezüstéremmel gazdagodott: másodikként ért célba K1 500 m-en. A világbajnokságokon szerzett eredményei közül ezek a legkiemelkedőbbek.

A magyar bajnokságban a felnőtt mezőnyben először 2012-ben hívta fel magára a figyelmet, amikor megnyerte a K1 500 m-t. E versenysorozat tekintetében a legsikeresebb éve 2015 volt, amikor minden számban győzött, amiben elindult: K1 500 és 1000 m, illetve K2 500 és 1000 m bajnoka lett (párosban klubtársával, Hufnágel Tiborral ült egy hajóban mindkét számban). 2016-ban az olimpiai válogatókon honvédos csapattársaival ők szerezték meg a jogot, hogy a Rio de Janeiro-i olimpián képviselhessék Magyarországot, Bence mindhárom ezerméteres számban.

2019-ben K1 500 m-en 5. helyen végzett a Szegeden megrendezett világbajnokságon, 2021-ben pedig Poznanban immár a négyes tagjaként ünnepelhetett, hiszen 1000 m-en ezüstérmet szereztek az Európa-bajnokságon (a négyes hajóban Noé Bálint, Gál Péter, Kulifai Tamás voltak a társai).

A tavalyi évben (2021) jutott arra az elhatározásra, hogy szögre akasztja a lapátot és befejezi sportolói karrierjét. Azóta gazdasági területen dolgozik.

 

Jánovszki László Szarvason, a Vajda Péter Gimnáziumban kezdett kézilabdázni, 15 évesen, 1968-ban. Tanára, nevelőedzője Pataki György volt. A helyi kézilabdacsapat szinte rögtön leigazolta, a Szarvasi Spartacusban 1971-ig játszott. 1971-ben a Budapesti Spartacus SC játékosa lett.

Az addig inkább csak a középmezőnyhöz tartozó csapat újra potenciális dobogóssá vált, olyannyira, hogy 1973-ban még bajnoki címet is nyert! A bajnoki sikert követően az élvonalba felkerülő Újpesti Dózsa játékosa lett. Itt a cél már nem a dobogó volt, hanem a bennmaradás… Ez 1975-ben nem sikerült, így következett egy esztendő a második vonalban, ám 1976-ban visszatért a Budapesti Spartacushoz. A korábbi sikerszéria már nem ismétlődött meg, olyannyira, hogy 1983-ban el is búcsúzott az NB I-től a Szpari. Jánovszki még egy évig játszott a másodosztályú együttesben, ám 1985-ben, az első osztályba felkerülő Békéscsabai Előre Spartacus SC edzője hívásának nem tudott ellenállni. Az egykori szarvasi nevelőedző, Pataki György (a kézilabdapályák környékén: „Teo”) kérte meg, segítse a lilák megkapaszkodását az NB I-ben. A nagy rutinnal rendelkező Jánovszki vállalta a feladatot, s nem kis szerepe volt abban, hogy az Előre előbb a 9., majd pedig a 11. helyen végzett. 1987-ben azonban búcsút intett Békéscsabán, s az aktív kézilabdázásnak is. Érdekesség, hogy klubszinten irányító és balátlövő poszton játszott rendszeresen, míg a válogatottban speciális szerepet kapott: mivel kifejezetten jó védekező játékosnak számított, ezért döntően „csak” védekezett. S bár ez nem volt látványos, hiszen nem a gólokat ontotta, ám a csapat számára mégiscsak rendkívül hasznosnak bizonyult. Gyors és kemény volt, s hatalmas szívvel játszott a csapatért. Képtelen volt veszíteni. A válogatottban 96 alkalommal lépett pályára – mindannyiszor Faludi Mihály szövetségi kapitánysága idején. Először 1974 júniusában, a Jugoszlávia elleni összecsapáson, utoljára pedig 1981-ben húzta magára a címeres mezt. E 96 válogatottságba belefért két olimpia és egy világbajnokság. Az utóbbin, a Dániában rendezett vb-n egy máig emlékezetes mérkőzésen a románok egy erősen vitatható (időn túli) góllal nyertek, ám ha ez döntetlen, a nyolc közé kerülhetett volna a magyar együttes. Így meg kellett elégedni a csalódást keltő 9. helyezéssel. A magyar válogatottban „sem akárkik” játszottak a hetvenes-nyolcvanas években. Világválogatottak, nemzetközi klasszisok sora alkotta a csapatot: Bartalos Béla, Kovács Péter, Kontra Zsolt, Szilágyi István, dr. Süvöltős Mihály, Varga István Vass Károly és Sándor, Lele Ambrus, hogy csak pár nevet említsünk. Abban a csapatban szerepet kapni bizony komoly rang volt!

Az 1976-os, montreali olimpián két vereséggel kezdett a magyar csapat (az olimpia későbbi második és harmadik helyezettjétől kapott ki): előbb a világbajnoki címvédő Románia (18–23), majd Lengyelország (16–18) volt jobb a piros-fehér-zöldeknél. Ezt követően az Egyesült Államok következett, s az egykori világválogatott Varga István vezérletével (9 gólt dobott) 36–21-re kiütötték az amerikaiakat. A csoport harmadik helyének eléréséhez a csehszlovákokat kellett legyűrni, ez – ha nem is könnyen (22–20), de – sikerült. (A lebonyolítás szerint eredetileg két hatos csoport volt, ám Tunézia váratlan hazautazása miatt a magyarok csoportjában – B csoport – csak öt nemzet válogatottja játszott.) A csoportharmadik pozíció alapján az 5. helyért vívhattunk csatát, ám azon a mérkőzésen a jugoszlávok jobbnak bizonyultak, így maradt a 6., de még pontszerző hely. Jánovszki László mind a hat magyar találkozón pályára lépett, mindannyiszor csereként, s szerzett egy gólt is, az Egyesült Államok válogatottja ellen.

1980-ban, Moszkvában a magyar férfi kézilabda-válogatott szinte „beesett” a mérkőzésekre. Az olimpiára ugyanis nem kvalifikálta magát, ám a bojkott miatt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság úgy döntött, hogy feltölti a mezőnyt. Így a magyar együttest utólag hívták meg a Játékokra. A magyarok az előző olimpia 3. helyezettjével, a lengyelekkel kezdtek, s értékes döntetlent értek el (20–20). Következett a később olimpiai bajnok, NDK csapata, s mint utólag kiderült, az egész olimpia alatt Magyarország volt az egyetlen, amely pontot tudott rabolni a szenzációs formában játszó kelet-németektől (14–14). Jött a spanyolok, majd a dánok elleni mérkőzés, s nem állítható, hogy sima volt bármelyik is, de a két pontot mindkét esetben begyűjtötte a Faludi Mihály vezette magyar csapat (20–17 és 16–15). Az utolsó csoportmeccsen a kubaiak nem jelentettek gondot (26–22). Ami azt jelentette, hogy veretlenül, és csoportmásodikként zárt az alakulat. A helyosztón – a dobogós helyezésért – a románok ellen kellett harcba szállni, ám ezen a mérkőzésen nem volt szerencséje a magyar együttesnek, a románok 20–18-ra jobbnak bizonyultak. Bartalos Béláék teljesítménye (az övé különösen, hiszen zseniálisan védett az egész torna alatt) mindemellett mindenképpen dicséretes, hiszen nem várt jó szereplést, s meglepően jó eredményt (4. helyezés!) hozott a moszkvai olimpia. Jánovszki László mind a hat összecsapáson szerepet kapott (a spanyolok, a dánok és a kubaiak ellen kezdőként), s három góllal terhelte meg ellenfelei hálóját. Kettőt a spanyolok, egyet pedig a románok ellen szerzett.

Még aktív játékos korában, 1982-ben diplomát szerzett a Testnevelési Főiskola sportszervezői szakán. Először a Bp. Spartacus SC szervezési osztályán dolgozott, majd 1986-tól az OTSH Szakszövetségi Osztályán volt főelőadó. 1989-től négy éven át a Magyar Tekézők Szövetségének főtitkáraként tevékenykedett. Felesége angliai munkája kapcsán Leeds városába költözött, s családjával, azóta is ott él.

Kós Benedek Tibor 2000. március 8-án született, a szarvasi Vajda Péter Evangélikus Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait.

Benedek 9 éves korától kajakozik. A hosszú évek alatt voltak nehezebb időszakok az életében, de soha nem adta fel, mindig sikerült a legjobbak között maradnia, elszántan küzdött, és most is küzd a céljaiért. Számos kiemelkedő hazai és nemzetközi versenyen vett részt, ahonnan dobogós helyezésekkel tért haza.

A többszörös válogatottság mellett 2012-2015-ös évben az eredményei a következők: 7 magyar bajnoki cím, 6 magyar bajnoki cím második helyezett, 3 magyar bajnoki cím harmadik helyezett.

A 2016-os évben kiemelkedő eredményeket ért el. Ötszörös magyar bajnok lett, a saját korosztályában minden versenyen dobogón végzett, ezen kívül a szeptemberben Szegeden megrendezett Olimpiai Reménységek versenyén, ami korosztályának megfelelő világbajnokság (41 ország versenyzőivel versenyzett) 200, 500 és 1000 méteren is döntőzött. A számára egyik legfontosabb távon, 1000 méteren 2. lett.

A 2017-ben a belgrádi ifjúsági és U23-as kajak-kenu Európa-bajnokságon Kós Benedek Európa-bajnok lett. Tiszaújvárosi párjával, Erős Patrikkal aranyérmesek lettek az 1000 méteres fináléban, óriási csatában győzték le a fehéroroszokat. „Erős rajt után sikerült erős utazóval mennünk, s a második ötszázon robbantottunk egyet, amellyel megleptük az ellenfeleinket. Igyekeztünk csak magunkra figyelni, és szerencsére végig együtt voltunk a hajóban, megvolt az erő bennünk, ennek is köszönhetjük ezt az aranyat” – nyilatkozta Kós Benedek a szövetség honlapján.

Ugyanebben az évben az Ifjúsági Világbajnokságon K-2 1000 méteren 2. helyezett lett.

A 2018-as Ifjúsági Világbajnokságon K-1 1000 méteren 1. helyet, 500 méteren szintén 1. helyezést szerzett.

Benedek jelenleg az MTK Budapest versenyzője, emellett a Kolozsvári Egyetemen, pszichológia szakon II. évfolyamos hallgató.

Kuli István 1998. június 22-én született Szentesen, majd Szarvason a Fő téri Általános Iskolában kezdte meg tanulmányait. Városunkban a Holt-Körösön nyaranta fiatalok százai tanulnak meg úszni és kajakozni, köztük Pisti is. 2008 óta kajakozik, Bátor György tanítványaként kezdte.

A játékos első év után 2009-ben MK4-ben magyar bajnoki címet szerzett társaival. Ez az első országos eredmény nagy lendületet adott pályafutásához.

2011-től folyamatosan tagja a korosztályos válogatottnak, ezzel a Heraklész Bajnokprogramban is részt vett. A következő években egyéni és csapathajókban is többször állhatott a dobogóra. 2010 és 2016 között tíz magyar bajnoki és három diákolimpiai bajnoki címet szerzett.

2013 és 2016 között több alkalommal vett részt az Olimpiai Reménységek Versenyén, ahol 3 arany, 4 ezüst és 1 bronzérem birtokosa lett.

2014-ben az Ifjúsági Európa Bajnokságon 16 évesen K1 500 méteren 5. helyezett lett, majd a 2015-ös Portugáliában rendezett Ifjúsági és U23-as versenyen világbajnoki címet szerzett K1 200 méteren. A következő évben Minszkben rendezett Ifjúsági világbajnokságon K1 és K2 200 méteres versenyszámban is ezüstérmes lett.

Középiskolai tanulmányait 2017-ben fejezte be a Vajda Péter Evangélikus Gimnáziumban és sikeresen felvételizett a Szegedi Tudományegyetem Programtervező Informatikus szakára. Ebben az évben átigazolt az MVM Szegedi Vízisport Egyesületbe, ahol Hüvös György lett az edzője.

A felnőttek mezőnyében a 2018-as Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett K4 500 méteren, majd a világbajnokságon szintén bronzérmes lett ebben a számban.

2020-ban beválogatták az olimpiai keretbe, de a 2021-ben, Tokióban megrendezett játékokon egy sajnálatos sérülés miatt nem tudott részt venni.

A sikeres rehabilitációt követően jelenleg két olimpiai versenyszámban, K2 és K4 500 méteren készül csapatával.

Szarvason született 1960. augusztus 2-án. Válogatott és magyar bajnok kézilabdázó.

Iskoláit szülővárosában végezte, 1978-ban érettségizett a Vajda Péter Gimnáziumban. Ekkor már két éve a Szarvasi Szirén SE kézilabdázója volt, csapatával az NBII-ben játszott. Az érettségi után a Testnevelési Főiskola felé vette az irányt, ahogy tanári képesítést szerzett. Tanulmányai idején a főiskola csapatát erősítette.

Diplomája kézhezvétele után kezdődött profi sportolói karrierje. 1982-ben az NBI-es Tatabányai Bányász SC-hez szerződött, a dunántúli csapattal bronzérmet szerzett mind a bajnokságban, mind a Magyar Kupában. Legsikeresebb időszaka az a kilenc szezon, amely során a Budapesti Építők SC játékosaként tevékenykedett (1984-1993).

Az Építőkkel 1989-ben magyar bajnok lett, majd a sikert egy évvel később megismételték. A két bajnoki cím mellett két ezüst és egy bronzéremmel is büszkélkedhet. A Magyar Kupában első helyen végeztek 1992-ben, míg pár évvel korábban két ezüstérem részese volt. 1994-ben végül csapatot váltott, és 1996-os visszavonulásáig a Budapest Vasas SC kézilabdázója volt.

A magyar válogatott mezt 168 alkalommal ölthette magára, a csapattal az 1986-os világbajnokságon a 8. helyet szerezte meg.

Hivatásos pályafutása végeztével választott szakmájában, testnevelőtanárként dolgozott. A mai napig nem szakadt el kedvenc sportjától, jelenleg a Kézisuli Utánpótlás Alapítványnál edzősködik.

1955. december 6-án született Békéscsabán. Válogatott labdarúgó, hátvéd. Beceneve Paróka.

Középiskolai tanulmányait a Vajda Péter Gimnáziumban kezdte, itt, Szarvason kezdett el klubkeretek között futballozni a MEDOSZ-ban. Tizenöt évesen egy véletlennek köszönhetően indult a labdarúgó-karrierje, és máig nem szakította meg kapcsolatát a sportággal. A szertornában is tehetséges kézilabdakapust egy kéztörést követően edzője, Pataki György, aki egyben a labdarúgók edzője is volt, a focisták edzésére hívta, ami olyan jól sikerült, hogy hamarosan a csapatban találta magát.

1972-ben került Békéscsabára. Szülővárosa csapatában három szezon alatt 62 mérkőzésen 4 gólt szerzett. 1976-ban innen hívták be a felnőtt válogatottba, amivel a csabaiaknak is nagy büszkeségre adott okot, hiszen ő a klub történetének első válogatott játékosa.

1977-ben csatlakozott a Budapest Honvéd gárdájához. Hat szezont futballozott a fővárosban, az 1977-78-as évadban második helyet értek el, két évvel később – Puskásék után 25 évvel először – megnyerték a bajnokságot. A csapatból egyedüliként a teljes szezont, az első perctől az utolsóig a pályán töltötte. Újabb egy év múltán egy bronzéremmel gyarapodott éremkollekciója. A Honvédban 187 bajnoki mérkőzést játszott és 10 gólt szerzett.

Klubkarrierjéből kiemelkedik a 1978-79-es szezon, amikor a Honvéddal az UEFA-kupában a negyeddöntőig jutottak, a Közép-európai Kupában pedig döntőt játszottak.
Pályafutása következő állomása Debrecen volt, 1983-ban a Debreceni MVSC játékosa lett. Két szezont töltött itt, 35 bajnoki meccsen játszott, és elévülhetetlen szerepe volt abban, hogy a Loki 1984-ben, egy év után visszakerült az NB I-be. Egy sérülés miatt fejezte be a labdarúgást 1985-ben, aktív játékospályafutása tehát a Cívisvárosban zárult.

A válogatottban négy év alatt kilenc alkalommal szerepelt, többszörös ifjúsági, utánpótlás, olimpiai és B-válogatott. Karrierje során megfordult többek között a Bernabéu Stadionban, az Old Traffordon, a Nou Campban és a mexikóvárosi Azték Stadionban is, játszott az argentin és a spanyol válogatott ellen. Klubcsapatával legyőzték a holland Ajaxot és a portugál Sportingot, de összecsaptak többek között a Valencia, a Sevilla, a Zaragoza, a Manchester United, a West Bromwich Albion és a Vasco De Gama csapatával is. Ezeknek a meccseknek köszönhetően találkozhatott Pelével és Johan Cruijff-fal, a világ labdarúgásának két kiemelkedő alakjával.
Pályafutása legnagyobb elismerésének azt tartja, amikor Vujadin Boskov, a Real Madrid világhírű edzője egyszer azt nyilatkozta, hogy ’Azért tudtuk a Honvédot kiverni, mert Paróczait kikapcsoltuk a játékból. Az ő felfutásai bontják meg az ellenfelet, ezért ráállítottam Larry Cunninghamet, aki a Real és a spanyol bajnokság leggyorsabb és legértékesebb játékosa.’

1985-ben a debreceniek utánpótlásedzője lett, később vezetőedző volt Kabán, Tiszavasvárin, Szegeden, Hajdúszoboszlón és Békéscsabán is.

Jelenleg az MLSZ hivatalos mérkőzésellenőre, évente mintegy 30 NBI-es, NBII-es és NBIII-as meccsen működik közre.

1977-ben születtem Szarvason. Gyermekkoromban nagy hatással voltak rám Bruce Lee filmjei, és testvérem, aki már karatézott. Szerettem volna kipróbálni, de nem engedte, azt mondta, először erősödjek meg, és majd tizennégy éves koromban beszélhetünk róla. Így harmadikos koromban eljutottam Bátor György edzésközpontjába.

Nem válogattak be az iskolai felmérésen, de bekéredzkedtem, ő pedig megengedte, hogy csatlakozzam. Megbecsültem a lehetőséget, onnantól kezdve soha egy edzésről sem hiányoztam. Nagy hatással volt rám Ő is, tetszett a légkör, a következetesen felépített edzések, a szakmaiság, rendszeresség, és az abból eredő fejlődés. Innen egyenes út vezetett a kajaktelepre. Itt bár az edzéseken rendre ott voltam, igazi sikereket nem tudtam elérni, tizenhárom évesen éreztem, hogy tovább kell lépnem. Egy év birkózás után elértem a tizennégy éves kort, amivel megnyílt előttem az út az áhított karate felé: 1991.szeptember 5-én léptem át először az edzőterem kapuját. Mestereim Lovász György és Farkas András voltak, akik ma is aktívan gyakorolják a karatét. A hagyományos öltözet, a technikák, japán szavak, mesterek, formagyakorlatok varázslatosan hatottak rám. Legjobban azonban mindig a küzdelem érdekelt. Már az elején kiderült, hogy ehhez tehetségem is adatott. Élvezettel készültem és lépdeltem előre az övfokozatok terén, de egyre inkább érdekelni kezdett a versenyzés. Nagy hatással volt rám Dr. Gulyás Péter, aki számos gyakorlati megoldással gazdagította repertoáromat. Hamar sikerült országos mezőnyben is eredményeket elérnem, ami még jobban motiválni kezdett. Továbbtanulásnál döntő szempont volt, hogy Budapestre kerülhessek és még komolyabban a versenyzés irányába fordulhassak, ahol edzőpartnerek tekintetében nagyobb lehetőségeim volt. Itt jutottam el a Jugoszláviából érkezett mesteremhez, Miran Budához, aki a karrierem végéig elkísért. Vele szereztem meg első felnőtt magyar bajnoki címemet, amit utána sikerült kétszer megvédenem. Az eredmények alapján meghívást kaptam a felnőtt válogatottba, aminek 1998-2008-ig oszlopos tagja voltam. Öt Európa-bajnokságon képviselhettem Magyarországot, több nemzetközi versenyen is dobogóra állhattam, a milánói Golden League tornán pedig a bronzéremért küzdhettem. Versenyzői pályafutásomat követően szülővárosomba visszatérve családot alapítottam és edzősködésbe kezdtem Lovász György mellett, az ifjúsági versenyző csapatot kezdtem építeni, párhuzamosan pedig megbízatást kaptam először a korosztályos, majd 2012-2018-ig a felnőtt válogatott vezetésére. Ez idő alatt csapatunk Egyetemi Európa bajnok lett, egyéniben is sikerült aranyérmet hozni, a hivatalos vb-n pedig versenyzőnk a döntőbe jutott. 2016-tól megbízatást kaptam a Dél-Alföldi Régió vezetésére, ahol az EMMI jóvoltából egy minden igényünket kielégítő edzőteremmel gazdagodhattunk. Jelenleg közel 60 tanítvánnyal büszkélkedhetem, 20 fős versenyzői csapattal, magyar bajnokokkal, érmesekkel, országos diákolimpiai helyezettekkel. A gimnázium növendékei közül válogatott kerettag lett Müller Péter, Kerti Kelemen, Nagy Máté, Tálas Bendegúz, Sindel Márk és Frankó Dániel tanítványom is. Legnagyobb eredményként a Dél-Alföldi Karate Akadémia kötelékében György Dániel Európa-bajnoki címét könyvelhetem el, aki a magyar karate 40 éves történetében elsőként állhatott a dobogó tetejére kontinensviadalon.

– Budapesten születtem, 1985. 05. 21-én.

– Szarvason érettségiztem (2003) a Vajda Péter Gimnáziumban.

– 8 éves koromban kezdtem kosárlabdázni, edzőm 18 éves koromig az édesapám, Vida Béla volt, aki rengeteg dologra megtanított. Neki köszönhetem kitűnő dobótechnikámat és a sporthoz szükséges egészséges önbizalmat, mentális erőt.

– Első komolyabb eredményünket a szarvasi Fő téri Általános Iskola színeiben értük el, 8. osztályos koromban Országos Diákolimpiai Bajnokok lettünk a profik között (edző: Vida Béla). Itt az All Star Ötös tagja lettem, illetve MVP, azaz a legértékesebb játékos címet szereztem.

– 14 éves koromtól tagja voltam a korosztályos válogatottnak. Európa-bajnoki selejtezőn, középdöntőn és döntőkön szerepeltem.
2001 European Championship for Cadettes Qualifying Round (itt a legtöbb pontot dobó játékosnak járó kupát szereztem meg)
2001 European Championship for Cadettes Challenge Round
2001 European Championship for Cadettes
2004 European Championship for Women U20
2005 U20 European Championship Women – DIVISION A

– Érettségi után, 18 éves koromban Szolnokra kerültem, ahol megkezdődött a profi kosárlabda karrierem.
12 profi szezont játszottam itthon, majd a pályafutásom végén külföldi csapatokban.
A Szolnok csapatával voltam a Magyar Kupa győztese.
A BSE csapatával magyar bajnoki bronzérmes lettem.
A Trieszt csapatával megnyertük az olasz A2 bajnokságot.

– Több éven keresztül szerepeltem nemzetközi kupasorozatokban:
2004 Fiba Europe Cup Women (Máv Coop SE Szolnok)
2005 Fiba Euroleague Women (Máv Coop SE Szolnok)
2006 EuroCup Women (BSE ESMA Buapest)
2009-11 EuroCup Women (Seat Foton Győr)
2012 EuroCup Women (USO Mondeville)

– A felnőtt válogatottba 23 évesen kaptam először meghívást, majd 5 éven keresztül vettem részt edzőtáborokban és meccseken. A legszebb címeres mezt 45 alkalommal viselhettem, hivatalos edzőmeccsektől kezdve Európa-bajnoki meccsekig.
2009 EuroBasket Women- Division A
2009 EuroBasket Women
2011 EuroBasket Women – Division A
2013 EuroBasket Women – Qualification Round

– Célom mindig a külföldi bajnokságban való szereplés volt, amit szintén sikerült elérnem. Utolsó szezonjaimat az olasz Trieszt csapatában játszottam, innen vonultam vissza.

– A profi sport mellett két diplomát is szereztem, egyet a Szolnoki Főiskolán, egyet pedig a Széchenyi István Egyetemen Győrben.