Németországban jártunk

Németországban jártunk

Miközben az iskola diákjai a tavaszi szünet aggasztó végéhez közeledtek, páran Németország déli részén barangoltak. Szekretár András vajdás öregdiák felajánlásából 12 diák kapott lehetőséget, hogy elutazhasson Frankföldre, illetve a Sinsheimi és Speyeri Műszaki Múzeumba, mindezt teljesen ingyen. E diákokat Pécsváradiné Tóth Anikó néni és Pécsváradi Tóni bácsi kísérte el, így március 3-án tizennégyen indultunk el busszal iskolánk elől, hajnali 5 órakor. A bóbiskoló társaság egy 11 órás és majdnem ezer kilométeres út elé nézett, amit csak egy pár vitalizáló benzinkút-látogatás szakított meg.
Az úton szinte végig autópályákon mentünk, így a látvány korlátozott volt. Ennek ellenére Ausztria keleti részén szinte végig láttuk az Alpok havas csúcsait, és elmentünk a gyönyörű melki apátság mellett is. Az Inn folyón, egyben az osztrák-német határon átkelve már csak pár óra utazás volt hátra. Délután háromnegyed 5-kor megérkeztünk Windsfeldbe, ahol a szállásunk volt. A német házaspár, akik a házigazdáink voltak, este finom vacsorával vártak minket. A menü házi pizza volt, ezt elfogyasztva pedig lefekvés előtt összegyűlt a csapat kártyázni. A hosszú utat kipihenve másnap mindenki szíve szerint válogathatta meg reggelijét: választhattunk zsömlék, sonkák, sajtok és zöldségek közül, illetve többféle italból is.
Fél 8-kor elindultunk a szállástól majdnem két órára lévő Sinsheimi Műszaki Múzeumba, ami hatalmas területen fekszik. A három benti teremben és egy nagy kültéri területen, illetve a termek tetején számtalan különféle jármű és gép volt kiállítva. Láthattunk repülőket, motorokat, mozdonyokat, bicikliket, mezőgazdasági járműveket, veterán és modern versenyautókat, sportautókat, régi és új luxusautókat, de tankokat és egyéb hadtörténeti járműveket is. Az egész múzeumot körülbelül 3-4 óra alatt jártuk be, mindenki másféle útvonalon haladhatott, mivel szabadjára voltunk engedve a nagy területen. Többen meglátogattuk a múzeum éttermét is, ahol kiadós adagokat szolgáltak fel. 4 óra körül indultunk haza. Fáradtságunk ellenére út közben megálltunk egy bevásárlóközpontban, ami szintén óriási volt, tehát itt is további kilométereket gyűjtöttünk. A szálláson a frank vidékre jellemző vacsorával készültek: sertéssült mártással és krumpligombóccal. Az előző naphoz hasonlóan késő estig kártyáztunk, páran csocsóztunk is. A villanyoltást a házigazdánk fél 12-kor jelezte nekünk, de a Frankföldre jellemző dialektus miatt ennek megértése csöppet feladta a leckét.
A harmadik nap hasonlóan kezdődött: megreggeliztünk és reggel 7:30-kor már a buszon ültünk. Ezen a napon az úticélunk Speyer volt, ami Sinsheimtől további fél órára, a szállásunktól 200 kilométerre fekszik. A Speyeri Műszaki Múzeum különbözik a sinsheimitől: kisebb területen fekszik, kevesebb jármű és gép van kiállítva, viszont ezek között vannak óriásiak. Láthattunk egy Boeing 747-es repülőgépet, egy szovjet űrsiklót, többféle hajót és a németek híres U-Boot tengeralattjáróját is. Ezek különleges élmény nyújtottak, hiszen belülről is megtekinthettük mindegyiket. Ezen kívül a kiállított darabok között voltak még motorok, antik és klasszikus autók, mozdonyok, hangszerek, és egy egész terem az űrutazásnak volt szentelve. Testközelből láthattunk egy holdjárót, asztronauta-felszerelést és egy igazi, 3,34 milliárd éves holdkövet is!
Mindkét múzeumban megtekintettünk egy-egy érdekes filmet, melyek a legmodernebb technikával készültek. 2 órakor elindultunk Speyer központjába, hogy megnézzük a nevezetes dómot. Az 1080-ban átadott épületben Tóni bácsi rögtönzött történelemórát tartott, hogy elmesélje a dóm történetét. Ezután lementünk az ennél is régebben épült kriptába, ami egészen egyedülálló látvány és élmény volt. Ebben a kriptában van eltemetve többek között II. Konrád, III., IV. és V. Henrik, illetve Habsburg Rudolf is. A dóm meglátogatása után egy órát eltölthettünk Speyer történelmi belvárosában, az elbűvölő látvány miatt pedig ez az idő gyorsan elrepült. A szállásunkon újból egy frank különlegességgel vártak minket: marhahús barna szósszal és zsemlegombóccal. A frank ételek egyébként megosztóak voltak a csapatban: van, akiknek ízlett és van, akinek nem igazán, de senki nem maradt éhen. A vacsorát a szokásos program követte, s mivel ez volt az utolsó esténk, nem siettünk a lefekvéssel.
Másnap egy gyors reggeli után elköszöntünk házigazdáinktól és Andrástól is, 8 óra előtt pedig már hazafelé tartottunk. A visszaút semmivel sem volt rövidebb, 950 kilométer várt ránk. Ugyanazon az útvonalon mentünk, ugyanaz a táj, éppen ezért valamelyest tudtuk pótolni az alváshiányt. Este 7 óra előtt értünk az iskola elé, ahol a szülők már izgatottan várták élményekkel teli gyerekeiket. A négy nap alatt körülbelül 2700 kilométert tettünk meg, ami valószínűleg mindenkinek szokatlanul hosszú táv volt busszal, de ez is egyfajta élményt nyújtott. Még egyszer szeretnénk megköszönni Szekretár András önzetlen támogatását, számos kellemes élményben volt részünk jóvoltából. Köszönjük továbbá házigazdáinknak, a buszsofőröknek és Anikó néninek, illetve Tóni bácsinak.
Pálinkás Hunor