Június 13-15. között iskolánk ismét Dévára kirándult. A 9.C és B osztályok 45 tanulója vett rész az utazáson. Sajnos két nappal az indulás előtt a 9.B osztályfőnöke, dr. Laukóné Adamik Edit megbetegedett, így hárman kísértük a diákokat: Horváth Edit, a 9.C osztályfőnöke, Kituljak Eszter és jómagam.

Első megállónk Nagyszalontán az Arany János Emlékmúzeumban volt. Itt a 40 perces vezetés alatt olyan információkat tudhattunk meg Arany János életéről, amik a magyarórák feszített tempójába nem biztos, hogy beleférnek.

Kiskoh felé haladtunk tovább, hiszen második megállónk a Medve-barlang volt. Diákjaink nagy többsége nem járt még cseppkőbarlangban, így ez a látvány és élmény kihagyhatatlan. Dévára érkezésünkkor szerettünk volna felmenni a felvonóval a várhoz, de az sajnos műszaki hiba miatt nem működött. Az utazástól elcsigázott csapat gyalog nem vágott neki ennek a túrának.

A Téglás Gábor Elméleti Líceumba megérkezve meleg vacsorát kaptunk, majd a szobák birtokba vétele után a fiúk a szemerkélő eső dacára kimentek focizni, a lányok pedig szobájukban ill. az aulában beszélgettek, játszottak.

Június 14-én a reggeli elfogyasztása után azonnal útra keltünk, hiszen hosszú programsor állt előttünk. Mivel egész éjjel esett, nem Kolc várához indultunk, hanem Gyulafehérvárra mentünk. A Szent Mihály székesegyházban éppen orgonahangolás zajlott, így Eszti néni nehezített körülmények között adta át a fontos tudnivalókat. Ezután a Károly vár egy részét a diákok szabad program keretében térképezték fel.

Második megállónk az algyógyi vízesés volt, ahol már igazán barátságos napsütésben tettük meg a rövid, de meredek kaptatós túrát. Kora délután már verőfényes napsütésben érkeztünk Vajdahunyadra. Diákjaink itt is egyórás szabad programban önállóan barangolhatták be a várat.

Délután 5 órára érkeztünk Csernakeresztúrra a Nisztor család által működtetett Tájházhoz, ahol a fedett pajtában már vártak minket. Nisztor István mesélte el diákjainknak a bukovinai székelyek történetét, vagyis saját családja, elődjei történetét. Hiteles szavait síri csendben hallgatták diákjaink.

Dévára visszaérkezve a vacsoráig még volt másfél óránk, és mivel a felvonó még mindig nem működött, azokkal a diákokkal, akik a hosszú nap után vállalták, felsétáltunk a várba. Senki nem bánta meg; a szépen rendbe hozott vár és a gyönyörű kilátás megérte a fáradságot.

Június 15-ére, a hazautazás napjára már csak egy nevezetesség maradt: kb. félúton helyezkedik el Lippa, ahol a Szűzanya tiszteletére felszentelt, művészeti és lelki szempontból egyaránt kiemelkedő máriaradnai kegytemplomot néztük meg. Ezután az előtte elterülő parkban fogyasztottuk el ebédünket.

A zökkenőmentes határátlépés után 4 óra körül érkeztünk Szarvasra, ahol a szülők már vártak minket. Sok-sok élménnyel és ismerettel gyarapodva érkeztünk haza. Köszönjük a lehetőséget és a támogatást a Rákóczi Szövetségnek!

                                                                                                 Dr. Bondorné Kondor Edit

                                                                                                          szervező tanár