„Meddig tart ez, Uram? Végképp megfeledkeztél rólam? Meddig rejted el orcádat előlem?” (Zsolt 13,2)

„Jézus hangosan felkiáltott: […] Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46)

Vajdások a Haditorna döntőben

Még tavaly ősszel, szeptember 30-án csapatunk megnyerte az Országos Haditorna Verseny Békés vármegyei fordulóját ezzel bejutást szerezve a döntőbe.

A verseny megrendezésére most május 17-től 20-ig került sor a balatonakarattyai Honvéd Üdülőben, ahol a vármegyék és Budapest győztes csapatai mérethették meg tudásukat és erejüket.

 

  1. nap

Csapatunk Fonád tanár úrral hétfőn 10 órakor indult, és kb. fél 2-re érkeztünk meg a verseny helyszínére. A több mint háromórás út során csodás tájakon, köztük a Kiskunságon haladtunk át. Miután megérkeztünk az üdülő területére, mindenkinek egyből szemet szúrt az az akadálypálya, melyen két nappal később kellett helytállnunk. Ekkor már láttuk: a verseny nem lesz kis falat.

A regisztráció és a szállás elfoglalása után volt lehetőségünk kipróbálni és gyakorolni a versenyfeladatokat. Sajnos nem tudtuk mindet végigcsinálni, hisz a balatoni időjárás közbeszólt. Az esőről behúzódva a szobánkban végigbeszéltük a másnapi teendőket, majd ágyba bújtunk.

 

  1. nap

A verseny első napján korán kellett kelnünk, hisz az ünnepélyes megnyitó nem várt. A csapatok felsorakozásakor láttuk, hogy vetélytársaink szinte egytől egyig mind 11-12. osztályosok, és őszintén szólva reménytelenség fogott el bennünket. Nem láttuk az esélyét annak, hogy fel tudnánk venni velük a versenyt, de a Rákóczi-induló megszólalása után minden félelmünk elillant és megteltünk bátorsággal.

A megnyitó után volt egy kis szünetünk, majd egyből kezdtünk is a tereptannal, ahol 3 koordináta megtalálását,  valamint térképre való kitűzését kaptuk. A feladat nem volt könnyű, de csapatunk megbirkózott vele, annak ellenére is, hogy ilyesmit előtte csak elméletben csináltunk.

Ezután volt egy nagyobb szünetünk, így meg tudtuk nézni az akarattyai kikötőt, valamint a Nemzetközi Ejtőernyős Verseny ugróit.

A következő próbatétel a gránátdobás volt. Itt egy 50 méteres evezés, különböző távolságokból való gumigránátdobás, valamint airsoft lövészet várt ránk.

Ezt követően mentünk az egészségügyi ponthoz, ahol küldetésként sérült gépjárműből való kimentését és ellátását kaptuk, miközben paintball fegyverrel tüzeltek ránk. A feladatot kisebb hibáktól eltekintve jól és viszonylag gyorsan megoldottuk, ezzel megszerezve a kategóriában a 8. helyet.

Délután még ki lehetett próbálni a pályákat, de őszintén szólva ezek nem mentek valami fényesen.

A nehéz nap után vacsoráztunk, visszamentünk a szállásunkra, beszélgettünk egyet, majd lefeküdtünk aludni.

 

  1. nap

Másnap sem kelhettünk később, hisz egész délelőtt mentek a versenyek. Reggeli után még meglestünk más csapatokat, majd felkészültünk a feladatokra.

Először a laser run pályát kellett teljesítenünk, ahol futás és lézerfegyveres lövészet volt kombinációban. Ez volt a verseny egyik legnehezebb feladata, mely nagy vízválasztó volt.

Ezután következett az akadálypálya, melyet csapatunk az előző napokban igen nehezen küzdött le. Ennek ellenére hibázás nélkül, kevesebb mint 15 perc alatt végigmentünk, ezzel bezsebelve a kategóriában a 9. helyezést.

A rövid szünet után jött a mátrix labirintus. Ennek az a lényege, hogy különböző pontokat kell jó sorrendben megtalálni a labirintusban, majd kijutni.

Itt volt egy hosszabb szünetünk, közben megebédeltünk, majd lepihentünk a szálláson.

Ezt követően jött a mindent eldöntő szám, a fegyveres futás. 1 km-t kell lefutni gumigépkarabéllyal a kézben. Ez volt a verseny legnehezebb próbatétele. Ez döntötte el a tabella végleges sorrendjét. Nagyon izgultunk, de jó idővel sikeresen teljesítettük a feladatot.

A hét legizgalmasabb pontja következett… az eredményhirdetés. Tudtuk, hogy nekünk a dobogó elérhetetlen, így egy olyan csapatnak szurkoltunk, akikkel szoros barátságot kötöttünk. Szerencsére ők érmesek lettek,  így együtt tudtunk velük örülni.

A hosszú záróünnepély után megmutatva bátorságunkat lefürödtünk a 9 fokos Balaton vizében, majd estefelé elmentünk az utcabálba, ahol kiszórakoztuk magunkat. A diszkó után lenyomtunk még egy társaspartit, majd hullafáradtan estünk be az ágyba.

Másnap összepakoltunk, megreggeliztünk, majd a verseny boldog emlékeivel megtelve indultunk haza.

 

Zoli bácsi minden egyes feladatnál ott volt mellettünk és bíztatott minket. Ez az egész nem sikerülhetett volna a Tanár úr kitartó tanítása és a biztató szavai nélkül. Ezúttal is köszönjük neki mindezeket! A verseny tapasztalatával és plusz egy évvel a hátunk mögött reméljük, jövőre is tudjuk majd ezt vagy egy még jobb szintet hozni, esetleg a dobogó valamely fokán ünnepelni.

Vatai Zalán 9.C

 

  • VPEG01
  • VPEG02
  • VPEG03
  • VPEG04
  • VPEG05

Képzéseink

Diákjaink az egyetemen