Te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem. (Zsolt 25,5)

Tudjuk, hogy... meghallgat minket... (1Jn 5,15)

Továbbtanulási beszámoló: Kozma Márk

Első éves hallgató vagyok a budapesti Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán. Kezdjük kicsit korábban, a tizenkettedik osztály utolsó hónapjával.

Emlékszem, mindenki gőzerővel készült az érettségi vizsgákra, tudtuk, hogy ebben az évben csak egy esélyünk lesz bizonyítani azt, amire hosszú évek óta készülünk. Nem volt egyszerű tanév, hiszen fel kellett készülnöm az emelt szintű biológia, illetve kémia érettségikre. Visszagondolva mosolygással tölt el, ahogyan az utolsó napokban is próbáltunk minden információt összegyűjteni Detti, Julika, illetve Marika nénitől. Elérkezett az érettségik napja. Megkaptuk azokat a feladatlapokat, amelyekre 4 éve „vártunk”. Az érettségik abszolválása után már csak hátra kellett dőlnünk, és várnunk a ponthatárok kihirdetését. Természetesen hatalmas volt az öröm, mikor megérkezett a telefonomra az a bizonyos SMS, hatalmas kő esett le a szívemről, mikor megtudtam, hogy felvettek. A nyár maradék része nagyon gyorsan eltelt, egy-kettőre a postaládában találtam a Semmelweis Egyetem egyedülállóan hosszú, hat napos gólyatáborára szóló meghívóját.

Nagyon izgatottan vártam már, hogy megismerkedjek azokkal az emberekkel, akik a következő hat évben mellettem lesznek. Egy felejthetetlen gólyatábort, illetve a csoportbeosztásokat követően elmondhatom, hogy boldogsággal tölt el, hogy egy ilyen válogatott, összetartó társaság tagja lehetek. Hamar szoros kapcsolat alakult ki közöttünk. Persze többek között rendkívül nagy összetartó erőt ad a vizsgaidőszakban, a könyvtárban, vagy konzultációs szobákban közösen eltöltött éjszakák száma. Egyértelműen a kedvenc tantárgyam az anatómia, annak ellenére, hogy nehéz tantárgy, ez a leggyakorlatiasabb tárgyunk. Nagyon izgatottan vártam az első napot, amikor beléphettünk a boncterembe, megkaptuk saját preparátumainkat, és megejthettük első szike vágásainkat is. Felejthetetlen élmény volt.

Szeptemberben felvételt nyertem az SE Korányi Frigyes Szakkollégiumba, amely az ország egyetlen, orvostanhallgatóknak, gyógyszerészhallgatóknak létesített, ilyen célú intézménye. Mind amellett, hogy szép lakókörnyezetben élhetek, számos szakmai célú programmal tágíthatom ismereteimet, illetve a szobatársaimmal is nagyon jó barátságot sikerült kialakítanom. Természetesen nem csak a könyv fölött töltöttem az évet. Ahogy elkezdődött szeptemberben az oktatás, rendszeresen szerveztek a gólyáknak különböző szórakozási lehetőségeket, bulikat, annak érdekében, hogy más csoportokban lévő hallgatókkal is lehetőségünk nyíljon megismerkedni. Ilyen volt például; a gólyahajó, gólyabál , szemeszter nyitó party. Ezután szépen lassan közeledett az első vizsgaidőszak is, a gimnáziumban megszokott „barátságos” tananyaghoz képest meg kellett tanulnom, hogyan kell rövid idő alatt sok száz oldalt megtanulni. Ebbe szerencsére hamar belejöttem, így sikeresen teljesítettem az első megpróbáltatást. Ezután a vizsgaidőszak kipihenése céljából kollégiumi társaságunkkal ellátogattunk Frankfurt am Mainba, majd ezután bejártuk Prága csodaszép történelmi óvárosát, illetve bővíthettük a sörkultúrával kapcsolatos ismereteinket is.

Ilyenkor szokták megkérdezni, hogy nem nehéz? Igazából ezen a kérdésen egy pillanat erejéig el szoktam merengni. Mivel – főleg, így vizsgaidőszak előtt állva- logikusan rögtön rávágnám, hogy természetesen nem egyszerű. De mint maga a hivatáshoz, az odavezető úton is alázatra, kitartásra és még több elszántságra van szükség. Mindebbe belegondolva, ha ezek a vizsgák, szigorlatok kellenek ahhoz, hogy egyszer majd azt csináljam, amit mindig is szerettem volna, akkor habozás nélkül tudom a választ a kérdésre.

Képzéseink

Diákjaink az egyetemen