Szeptember végén hagyományosan megrendezésre kerül az újonnan érkezett diákok Befogadó istentisztelete. Ezt a Gyíkavató feladatai előzik meg, amit idén is sikeresen teljesítettek a tanulók. Tehát ezután a két esemény után a kilencedikesek teljes értékű diákjai lettek a Vajda Péter Giminek.

Az istentisztelet témája: Isten áldását kérni és fogadni arra az útra, amit most az iskolában megkezdtek a tanulók. Ehhez kapcsolódtak az énekek szövegei, a zsoltár és a választott ige- prédikáció egyaránt. Az Oly messzire elmennék tőled Istenem kezdetű énekkel indult az istentisztelet, amiben megfogalmazódik Isten szüntelen hívása.

A 66. zsoltár szavai is arról tanúskodnak, hogy Isten csodálatos útjai kifürkészhetetlenek. Ezután Pál Rómaiakhoz írott levelének 11. fejezetéből hangzott el a 33. vers: „Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Mily megfoghatatlanok az ő ítéletei, és mily kikutathatatlanok az ő útjai!” Magyar-Paulik Enikő iskolalelkész személyes példákon keresztül mesélt arról, hogy milyen titokzatos módon tud Isten működni életünkben. Véletlenek nincsenek, hiszen az sem véletlen, hogy a kilencedikesek ebben az iskolában kezdik meg középiskolás éveiket. Egy evangélikus intézményben nem csupán szellemi fejlődést érhetnek el a fiatalok, itt egzisztenciális és lelki fejlődésre is lehetőség van. Ez az út, amit most az újonnan érkezettek kezdenek meg nem könnyű, ugyanakkor Isten támogatását és áldását kérve bátrabban nézhetnek az újabb és újabb kihívások elé.

A prédikáció után minden kilencedikes tanuló és osztályfőnökeik személyes áldásban részesültek. Ezt követte az iktatás, ugyanis ebben az évben az iskolába négy új tanár érkezett. Őket ünnepélyes keretek között, eskütétel, kézfogás után beiktattuk a Vajda Péter Evangélikus Gimnázium tanári karába. Szeretettel köszöntjük az iskolában Szalontainé Takács Tímeát, Debreceniné Barancsi Emesét, Gyarmat Zsoltot és Z. Tóth Tamást.

Az Áldásoddal megyünk kezdetű énekkel zártuk az istentiszteletet. Isten áldását kértük a diákokra, tanárokra és dolgozókra, és Isten áldásával indultunk utunkra, nemcsak a tanterembe, a következő órára, hanem életünk útján is.

Az Ő áldása kísérjen mindenkit és mindenki az iskola hírnevéhez méltóan élje meg az itt töltött éveket.

Magyar-Paulik Enikő
iskolalelkész