Szuhaj György

(1962. 04. 30. – 2024. 08. 22.)

„Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.”

(Máté 5, 8)

Fájdalmas veszteség érte iskolánkat és városunkat: életének 62. évében elhunyt egykori, mégis örökké kollégánk. Szarvason született és élt, a Vajda Péter Gimnázium és Szakközépiskolában érettségizett. Felsőfokú tanulmányait a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán földrajz-rajz szakon folytatta, illetve a Szőnyi István Képzőművészeti Szabadiskolában és a Magyar Iparművészeti Egyetemen.

Önmagát – ebben a sorrendben – középiskolai tanárnak, képzőművésznek és földművesnek tartotta. Két év általános iskolai tanítás után érkezett almamáterébe, ahol oktató-nevelő munkáját emberi-szakmai igényesség jellemezte, legfőbb törekvése az volt, hogy tanítványai ne csak megértsék a művészeti alkotásokat, hanem azok élményt is jelentsenek számukra, alkotásra inspirálják őket, kiemelt célja volt a tehetséggondozás. Ezt a tevékenységet városi szinten a Chován Kálmán Művészeti Alapiskola tanáraként folytatta éveken át.

Művelt, ötletgazdag, kitűnő esztétikai érzékkel rendelkező iskola- és városi polgárként szívesen vett részt értékőrzésben, értékteremtésben – Szarvasi Történelmi Emlékút, gimnáziumi Hősök fala –, amiért nem lehetünk elég hálásak neki.

Művészként hazánk több településén egyéni és csoportos kiállítások jelezték pályafutása kiteljesedését. A legtöbb szarvasinak leginkább a sokszor humoros, sokszor kritikus, de mindig elgondolkodtató város napi ún. performance-ok maradnak meg emlékezetében, melyeket a 3T-NSZK csoporttal készített.

Ahogy az élet hozza, a szülői generáció helyére kellett lépnie, így lett belőle földműves. A családi birtokon való gazdálkodásba is teljes erővel vágott bele, képezte magát, sokat dolgozott, így ezt is sikeresen művelte, ahogy előző kettő „hivatását” is.

Ezek mellett férjként, családapaként, barátként vált teljessé értékes élete, elfogadva azt, hogy legkedvesebb kikapcsolódására, a horgászatra alig marad ideje.

Egy korábbi nyilatkozata szerint: „Az adatok nem rólam szólnak. Legfeljebb dolgokról, eseményekről, helyzetekről, melyeknek tudatosan vagy véletlenül részese lettem.” Ebben is igaza volt, az adatok kiesnek az emlékezetből, de az együtt töltött idők emlékképei – szerencsére bőven van muníció – örökre megmaradnak!

Nyugodjék békében!

A Vajda Péter Evangélikus Gimnázium nevében

Pécsváradi Antal