Dr. Zsilinszky Mihály munkásságát bemutató időszaki kiállítás nyílt a Tessedik Sámuel Múzeumban 2026. május 14-én, amely 2026. június 30-ig látogatható. Emlékét a gimnázium is nagy tisztelettel őrzi, hiszen a nagyszerű tanár, politikus, egyházi vezető élete végéig szívén viselte iskolánk sorsát.
Kivételes életút az övé. 1838. május 1-én született, egyszerű szlovák, evangélikus, parasztcsaládban. Történelmünk egy egész korszakának tanúja volt. Gyermekként élte át az 1848-49-es forradalom és szabadságharc napjait, fiatal tanárként az 1867-es kiegyezést, államtitkárként szervezője volt a millenniumi ünnepségeknek. Még aktív politikus volt az I. világháború idején, 1918-ban, 80 évesen vonult vissza. 1925. október 4-én halt meg.
Tehetségét tanítója, Willim János ismerte fel a békéscsabai iskolában, ő bíztatta a szülőket, hogy engedjék tanulni. Édesapja reménye az volt, hogy lelkész vagy tanár válik belőle. A szarvasi gimnáziumban tanult 1850-1858 között, kitűnt diáktársai közül sokrétű tehetségével. Nem állt tőle távol a zene, a versírás és a rajzolás sem. Az érettségi után a pesti protestáns akadémia hallgatója lett. Társaival együtt részt vett Széchenyi István temetésén, fogadalmat tettek a nemzet igaz értékeinek szolgálatára. Tudását Németországban és Svájcban bővítette, nagy érdeklődéssel vizsgálta más országok közoktatásának működését.
1861 és 1874 között tanított a szarvasi gimnáziumban, a magyar- és történelemórák mellett sok más feladatot is ellátott. Tanártársa volt Benka Gyula, akivel egy időben voltak gimnazisták, és életük végéig baráti kapcsolatban maradtak.
Megnősült, feleségül vette Haán Karolinát, Willim János unokáját. Három gyermekük született. Tanított, tankönyveket írt, vasárnaponként az Ótemplomban tartott szónoklatokat, elkezdte történészi munkáját. Mai napig meghatározó tanulmányt írt Tessedik Sámuelről.
1874-ben meghalt fiatal felesége, egyik gyermeke, majd rövid időn belül édesapja is. A tragédiákat követően elhagyta a tanári pályát, visszaköltözött Békéscsabára. A gimnáziumban folyó munkát igazgatótanácsi tagként még 25 éven keresztül nyomon követte, rendszeresen látogatta alma materét, államtitkárként jelentős szerepe volt a gimnázium új épületének felépítésében.
Hosszú életében 14 évig volt tanár, 24 éven keresztül országgyűlési képviselő, 6 éven keresztül főispán,10 éven keresztül államtitkár. Fontos feladatokat vállalt az Evangélikus Egyházban, egyházkerületi felügyelő volt sok éven keresztül. Termékeny író volt, a történelem neves személyiségei mellett számos egyháztörténeti munkája jelent meg. Mikszáth Kálmánt idézve: „hangyaszorgalmú” ember volt, aki egész életét a haza-egyház-család szolgálatának szentelte.
Két alkalommal látogatta meg Kossuth Lajost száműzetésének éveiben, családi kapcsolat fűzte Munkácsy Mihályhoz, aki második feleségének, Reök Ilonának unokatestvére volt. Ott volt az Operaház átadásán, felügyelte az Országház építését, államtitkársága idején 400 új állami népiskola épült. Érdemeit hosszasan lehetne sorolni, de lehet, hogy ő nem örülne ennek. Csendesen dolgozott, nagyon szerény ember volt.
Alakját Dr. Raffay Sándor szavai így elevenítik meg: „Amilyen kedves, szelíd, jóságos és nyugodt volt az arca és az egész megjelenése, ugyanolyan volt a lelkülete is. Valami végtelenül vonzó és tekintélyes komolyság övezte az alakját, és mint gyémántból a fény, úgy sugárzott ki belőle a fölény. Ez a fölény azonban nem volt bántó, mert láthatatlan karjai voltak, amelyekkel magához ölelte az embert.”
Kituljak Eszter
