Willkommen in Szarvas! – Ezzel az egyszerű, de szívélyes mondattal köszöntöttük 2024. szeptember 11-én testvériskolánk diákjait Wittlichből. A program sok év után indult újra, így nemcsak a diákokban, hanem a tanárokban is megvolt a várakozás izgalma. Mindannyian kíváncsiak voltunk, hogy milyen lesz ez az egy hét – nekem személy szerint rengeteg tapasztalatot, valamint egy életre szóló élményt adott, amire mindig boldogan fogok visszatekinteni. Fontos azonban leszögeznem: a német diákok távozásával közel sem ért véget ez a folyamat, hiszen folytatódik a közös kalandunk; egy év múlva biztosan, szerintem viszont egy életen át is.

Az első nap mindenkinek azzal telt, hogy alkalmazkodjon a különös helyzethez – hiszen valljuk be, nem könnyű hirtelen belerázódni abba, hogy egy olyan ember csöppen bele a mindennapi életünkbe, akivel azelőtt sosem találkoztunk. Nekik sem lehetett könnyű, 1300 kilométerre az otthonuktól… de pont ez tette izgalmassá azt a hetet, amit itt töltöttek.

A második napon, csütörtökön körbevezettük a vendégeket a Vajdában, majd egy prezentáció révén mi is betekintést nyerhettünk tőlük a wittlichi Cusanus Gymnasiumba. A napi közös, délutáni program az Urbancsok-tanya meglátogatása volt. Az odautazás lovas kocsin történt, majd kenyérlángost ettünk és megtekintettünk egy csikósbemutatót – mindezzel elkezdtük bevezetni vendégeinket a magyar kultúra világába. A program után többen elmentünk a sportcsarnokban rendezett kézilabdameccsre, ahol a német fiúk is megtanulták kimondani: Hajrá Szarvas!

Pénteken a rossz idő miatt a kenuzás helyett az iskola tornatermébe kényszerültünk, de így is nagyon jól éreztük magunkat. Röplabdabajnokságot, illetve pingpongversenyt rendeztünk, a sportos német diákok is örültek a programnak. Délután megkezdődött a Szilvanap, amit már mindenki nagyon várt. A hideg, esős időjárás nem könnyítette meg a dolgunkat, azonban mégis volt pozitív oldala – az eső elállására várva páran összegyűltünk a nappalinkban, és időnként akár három nyelven is, de együtt társasjátékoztunk, beszélgettünk, nevettünk. Ez nagyon jól megalapozta a kapcsolatot közöttünk, elképesztően hamar összehangolódtunk; olyan érzésem volt, mintha mindig is barátok lettünk volna. Sokat táncoltunk, buliztunk, tanítottuk egymást németül, magyarul; folyamatosan mélyültek a barátságok. A hétvégén is folytatódott a társaság összekovácsolódása, rengeteg programunk volt, melyek során például megkóstoltattuk vendégeinkkel a hagyományos magyar ételeket – a Túró Rudi vált az abszolút kedvencükké. 🙂

Hétfő délelőtt újra a sporton volt a hangsúly, délután pedig egy hosszabb hajótúra után ellátogattunk az Arborétumba, valamint a Mini Magyarország Parkba. Estefelé egy közös vacsorát szerveztünk, majd a Kacsa-tónál összegyűltünk, csoportképeket csináltunk, és természetesen rengeteget nevettünk. Már ezen a napon is előbújt belőlünk az elmúlás érzése, kedden azonban ez a tetőfokára hágott. Az utolsó, teljes közös napon is velünk tölthettek pár tanórát a német diákok, majd ebéd után a Szárazmalom rejtelmei tárultak fel előttünk.

Ha érzelmi szempontból nézem, a keddi búcsúvacsora volt a csúcspont, hiszen itt már teljesen tudatosult bennünk, hogy ennek az egy hétnek másnap reggel pontot kell tenni a végére. Elénekeltünk közösen két ismert magyar dalt, majd meglepetésként a német diákok adtak elő egy produkciót – nagyon szép számokat választottak, olyan hangulatot teremtettek, hogy az alatt a pár perc alatt mindenki visszagondolhatott a sok megszerzett emlékre. A szarvasi Tessedik Táncegyüttes jóvoltából megnézhettük, hogy milyen is a tradicionális magyar néptánc, majd közös táncházra invitáltak minket. Ezután megvacsoráztunk, rengeteg fotót készítettünk, és még többet táncoltunk együtt.

Szerdán reggel fél kilenckor indult a cserediákjaink busza Budapest felé. Sokan meghatódtunk a búcsúzás pillanataiban, de csupán csak azért, mert olyan közel kerültünk egymáshoz ilyen rövid idő alatt, amit szerintem egyikünk sem gondolt volna. Még mielőtt hazaértek volna a német diákok, már megbeszéltük, hogy a tavaszi szünetben megpróbáljuk összehozni, hogy újra Magyarországra jöjjenek, mert egy év még nagyon sok idő egymás nélkül – ez is mutatja, hogy mennyire jó barátságok kötődtek közöttünk. Nem is lehetnék boldogabb, hogy jelentkeztem erre a programra, hiszen mikor máskor, ha nem fiatalon ismerhetnék meg új kultúrákat, szokásokat és embereket?

Nagy Boglárka

Az összes diák nagyon nyitott és barátságos volt, mindenki mindenkivel tudott szót váltani és beszélgetni (nem csak a saját cserediákjukkal). Elmondásuk szerint élvezték az összes programot, de nagyon kedvesen alkalmazkodtak is hozzánk. Szerintem nem csak pár napos barátságok alakultak ki, és biztos vagyok benne, hogy nem most találkoztunk egymással először és utoljára.  

Brachna Boglárka

 

Minden a lehető legjobban alakult, az összes német diák kedves és barátságos volt. Rengetegszer odajöttek hozzánk beszélgetni, tényleg meg akartak minket ismerni (ez kölcsönös volt). Kifejezetten jó kis társaság alakult ki. Minden nap a közös programok után még összegyűltünk és késő estig együtt voltunk, beszélgettünk, kártyáztunk vagy beültünk limonádézni, vacsizni, sütizni valahova.

Még most is mindennap beszélünk a lányokkal, szervezzük, hogy mikor tudnak újra lejönni, vagy esetleg mikor tudunk mi kimenni hozzájuk. Szerintem nemcsak a német, hanem a magyar diákokat is közelebb hozta egymáshoz ez a program!

Kovács Sára

Nagyon tetszett, de a végére nagyon elfáradtam. Lettek új ismerősök és fejlődött az angol és német nyelvtudásom is. Láttam olyan dolgokat Szarvasból, ahol még én sem jártam. Alig várom, hogy menjünk Németországba és újra találkozzunk a többiekkel.

Csipai Balázs