Nincs olyan tanév, hogy ne övezné óriási várakozás a Gyíkavató napját, hiszen az élmény minden vajdás diák számára közös: egyszer biztosan mindenki átesett a beavatáson, egyszer pedig maga is kell, hogy szervezzen egyet. Nem volt ez másképp az idén sem: a 9. évfolyam lázasan készült a szokásos előzetes feladatokkal – ment a zászlógyártás, otthon retró ruhákért túrták fel a szekrényeket, készült az osztálytánc koreográfiája és gyakoroltak.

A nagy napon aztán a szokásos látvány tárult a többiek szeme elé, mókás figurákként közlekedtek a szünetekben a gyíkok, minden alkalommal másik osztály énekelte torka szakadtából a végzősök által számukra választott dalt, hogy minél többet nyomjon a latban a produkció. A negyedik óra után aztán a legnagyobb megmérettetés következett, az egész iskola közössége előtt zajlott ugyanis a vetélkedő, amely a végeredmény kialakulásához vezetett.

A 12.-es diákokból álló előkészítő csapat színes feladatokat állított állított össze a „kicsiknek”. A kötelező, évről évre hagyományosan ismétlődő zászló- és táncbemutató után ügyességi feladatok, slágerismereti vetélkedő, a végzős osztályok dicsőítése, kvíz következtek. Az eskütétel a diákigazgató vezetésével zajlott.
A pontszámok összeadása után kiderült, ki vívta ki magának ebben a tanévben „A leggyíkabb osztály” címet: nagy üdvrivalgással a 9.A-sok vehették át a megtisztelő oklevelet. Az ünneplés után minden osztály közösen fogyasztotta el jól megérdemelt jutalmát, a tortát, a pizzákat vagy az édességet.
Gratulálunk minden résztvevőnek, hiszen a Gyíkavató teljesítésével teljes jogú vajdás diákokká váltak. 🙂

Hronyecz Vanda 9.A osztályos tanuló így látta az eseményeket:

„A tanévkezdés után, lassan megismerve egymást, nagy izgalmakkal tekintettünk a Gyíkavató elé.

Az osztályok megkapták a végrehajtandó feladatokat, amelyekért pontok jártak. Énekelnünk, táncolnunk kellett, vetélkedőn részt venni, zászlót készíteni, és akármennyire hihetetlennek tűnik, még a konnektorok lyukait is meg kellett számolni. Igen, elég izgalmas volt, elárulom, hogy nem jutottunk a végére.

El is érkezett a péntek. Délután a sportpályán először a táncot kellett előadni. Nahát, az is egy vicces történet. Amikor megkaptuk a zenét, kicsit meglepődtünk, mit is fogunk erre kitalálni két hét alatt. Minden próba rengeteg nevetéssel és vidámsággal telt el. Végül egy nagyon jó táncot sikerült összehoznunk. Ezután az osztályzászlót kellett bemutatni. A mienk egy űrutazó capybarát (vízidisznó) ábrázol, ami az osztály kabalaállata is egyben. Továbbá megtalálható rajta egy földgömb, mely a bioszosokra, de ne felejtsük el, hogy biosz és angolos csoport vagyunk, így a földből kiálló kis zászlók a nyelvi tagozatosokra utalnak, és a többi zászló arra, hogy milyen nyelveket tanulunk. Még néhány motívummal tettük színesebbé, ami az osztály összes tagjára egyenként jellemző.

Délután minden erőnket beleadva végigcsináltuk a feladatokat, és izgatottan vártuk a pontok összeszámolását. Szerintem ez volt életem leghosszabb 10 perce. Mikor elkezdték sorolni a helyezéseket, a lányokkal úgy szorítottuk egymás kezét, hogy elfehéredtek az ujjaink. S amikor kimondták, hogy ki nyert, először nem hittem a fülemnek. De így volt. Mi nyertük meg a 2024-es Gyíkavatót. A nap végén elfogyasztottuk a gyíkos csokitortát (semmi nem maradt belőle), csináltunk még pár fotót, amelyek a suli honlapján hamarosan láthatóak lesznek. Köszönjük minden tanár türelmét és biztatását! CSAK AZ A!”