A Vajda Péter Evangélikus Gimnázium 9.A osztályának huszonkilenc angol és biológia tagozatos diákjával 2024. november 19-én részt vehettünk a Halászati Kutató Központ génbanki halászatán, melynek keretében kecsege vizsgálatokat láthattunk. Velünk tartott osztályfőnökünk, Hovorkáné Hegedűs Hajnalka és biológia szakos tanárunk, Kéri Bernadett is.

A látogatás során megismert kecsege a tokfélék rendjébe tartozó halfaj. 6-7 kilogrammra nő meg, a hátán levő vértek száma 11-17. Ez a faj a tokfélék legkisebb testű hazai képviselője. A többi, ezen rendbe tartozó fajjal ellentétben a kecsege az édesvizekben él egész évben. A tokfélék rendjébe tartozó többi faj, például a vágótok és a viza a Fekete-tengerben élnek, de tavasszal felúsznak ívni a Fekete-tengerbe ömlő nagyobb folyókba, például a Dunába. Manapság azonban már nem tudnak felúszni a vaskapu erőművek miatt a Duna magyarországi szakaszára, ezért visszatelepítések folynak a megmentésük érdekében. Magyarországon minden őshonos tokféle védett.

A HAKI-ba érkezésünket követően először meghallgattuk két ott dolgozó kutató, Fazekas Georgina és Dr. Káldy Jenő előadását az általuk vizsgált tokhalakról. Ezt követően a két kutató elkísért minket az intézményhez tartozó tavakhoz. Sétánk során láthattunk egy halgazdaságot, ahol afrikai harcsa tenyésztésével foglalkoznak.

Következő állomásunkon, a kecsegék életteréül szolgáló tó partján a Tok Génbank vezető kutatója, Kovács Gyula mondott néhány szót arról, hogy mit fogunk látni. Ezután megtekintettük a kecsege szülőállomány halászatát és az ezt követő vizsgálatokat. Miután a kecsegéket kifogták a tóból, leolvasták egyedi azonosítójukat és lemérték súlyukat, hogy össze tudják hasonlítani a tavalyi tömegükkel. Nyálkamintát is vettek a halaktól genetikai vizsgálat céljából. Aztán bevitték a kecsegéket egy sátorba, ahol ultrahanggal vizsgálták őket, hogy megállapítsák a nemüket. Ezután a megfelelő helyen átszúrták a bőrüket, és a szúrás helyén trokár segítségével, nemtől függően haltej vagy ikra mintát vettek. Így megállapították az ivari fejlettségüket is. Lehetőséget kaptunk arra is, hogy megsimogassuk a vizsgált halakat.

A tóparti vizsgálatokat követően visszamentünk az előadóterembe, és a minket kísérő kutatók a korábbi és jelenlegi érdekes tudományos eredményeiket ismertették a halak hibridizációjáról és az ivadékok környezetgazdagításos neveléséről.

Nagyon izgalmas volt számunka a közeli találkozás ezekkel a különleges halakkal, nagyon érdekesnek találtuk, hogy bepillantást nyerhettünk a kutatók munkájába és a halak vizsgálatának módszereibe.

Káldy Ajsa 9.A