Az idei évben a pedagógusok és iskolai munkatársak kirándulása Debrecen városába vezetett, és itt hallhattunk a Református Kollégium jelmondatáról, amelynek jelentése „Imádkozva és dolgozva” vagy „Imával és munkával.” Eredete a bencés rend „Ora et labora” jelmondatával hozható kapcsolatba, amely azt fejezi ki, hogy a lelki élet és a mindennapi munka együtt alkot teljes életet.
Ez a gondolat jól fejezi ki a nap lényegét, hiszen a kirándulás minden évben azt teszi lehetővé, hogy közösségünk a mindennapi munka monotonitásából, pörgéséből kiszakadva egy közös élményen keresztül más módon, más körülmények között lehessen együtt.
Ez a kirándulás kicsit olyan, mint az osztálykirándulások. Reggel az iskola előtt gyülekezünk, ki jó időben érkezik, ki szokás szerint késve, és természetesen van olyan is, aki az utolsó pillanatban lemondja. Létszámellenőrzés után elhelyezkednek a csapatok a buszban, indulás után pedig kezdetét is veszi a jó hangulatú beszélgetés. Már maga az utazás is öröm, hiszen az iskolában ritkán van arra lehetőség az órák közötti rohanásban, hogy kötetlenül, ráérősen beszélgessünk. Persze nem csak erről szól a nap, hiszen csakúgy, mint egy jól megszervezett tanulmányi kiránduláson, itt is fontos, hogy a csapatépítés mellett ismereteket, élményeket gyűjtsünk.
Nyugodtan mondhatjuk, hogy ebből a szempontból is tartalmas napunk volt, vizuális kultúra, történelem- és hittanórát is teljesítettünk. Megérkezés után a programunk a Déri Múzeumban kezdődött, ahol közösen megtekintettük a Munkácsi-trilógiát egy fényjátékkal kísért tárlatvezetés keretében. A monumentális képek látványa mindenkit lenyűgözött. Ezt követően ki-ki a saját tempójában és saját érdeklődése szerint barangolhatott a múzeum termeiben.
A múzeumlátogatás befejeztével már várt minket idegenvezetőnk, Ablonczy Béla református lelkész és vallástanár a debreceni Dóczy Gimnáziumból. Itt is szeretnénk neki megköszönni azt a lelkes, érdekes, jó hangulatú vezetést, amiben részesített bennünket. A múzeumból együtt sétáltunk át a Nagytemplomba, ahol megismerkedtünk a templom történelmével, és minden zegzugát bejárhattuk. Innen az Emlékkertet érintve jutottunk el a Református Kollégiumba. Mindkét helyszínen szakavatott ismertetőket hallhattunk a fontos történelmi eseményekről és személyekről, akik ezekhez köthetők. A Református Kollégium belső udvara, könyvtára és az Oratórium mindannyiunkat megérintett. Sugárzott ezekből a helyszínekből a több évszázados hagyomány, történelem. Hiszen azokban a padokban ülhettünk, ahol sorsfordító időkben, 1849-ben és 1944-ben ülésezett a magyar országgyűlés.
Ezt követően megköszöntük a kedves segítséget és elköszöntünk kísérőnktől. Még egy rövid megálló következett a Debreceni Egyetem főépületénél. Az itt végzett kollégák büszkén mutatták meg a többieknek egykori iskolájukat, amely valóban nagyon impozáns helyszíne a tudománynak. A séta után buszra szálltunk és egy közeli étteremben finom estebéddel zártuk a napot.
Amint lenni szokott a kirándulásokon, a hazaúton már csendesebben, fáradtabban teltek az órák. De időben hazaértünk ahhoz, hogy másnap mindenki munkába tudjon állni, és ne hivatkozhassunk fáradtságra, ahogy olykor a tanulóknál előfordul.
Köszönjük a kirándulás megszervezését Bencsik Péter és Bangócz Ágnes kollégáknak, valamint az iskolavezetésnek, hogy biztosította hozzá a feltételeket. Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy kicsit megpihentünk, feltöltekeztünk a ránk váró tanév végi hajrá előtt.
