„⁸Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr. ⁹Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál.”

/Ézsaiás könyve 55, 8-9/

Miért?

Hangzik az első kérdés, amely legelőször eszünkbe jut ebben a szomorú pillanatban.

Miért?

Február 9-én délelőtt hangzott a kérdés Szentesről hazafelé úton a szívemben, ahogyan üresen és könnyesen bámultam a nagy pusztát.

Miért?

Ezt írja Ézsaiás: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál.”

Mert emberi fejjel nem tudjuk a miértekre a választ!

Varga Gyöngyi lelkész kollégám küldte ezt a pár sort vasárnap este, amikor beszélgettem vele. Harald Kushner: Amikor rossz dolgok történnek jó emberekkel című könyvéből való.

„A „miért történnek rossz dolgok jó emberekkel?” kérdésre nincs emberi válasz. Csak az „amikor”-ra kereshetjük a feleletet Istennél. Ő nem kívül van a szenvedésen, halálon, hanem belül. Velünk éli át „amikor”…”

Hétfőn hajnali 1:30-kor kimentem az iskola elé. Égett már pár mécses, de úgy éreztem, nekem is kell egyet vinnem. Az ég felhős volt, semmit nem lehetett látni. Amikor könnyes szemmel felnéztem, láttam, hogy van egy kis rész, ami tiszta. Ezen a kis részen egyedül a Holdat láttam, és mellette egy apró csillagot.

Akkor, ott értettem meg, hogy Ő most már onnan néz le ránk és gondol a legvidámabb tekintetével mindannyiunkra.

Mennyi minden ott van a szívünkben, amikor Tami arca elénk kerül!

Nem ismerjük Isten útjait, de azt elmondhatjuk biztosan: Tamin keresztül nagyon sokat kapott az iskolánk minden tagja.

És ott hajnalban a miért kérdésem átváltozott egy másik szóra: TAMIÉRT!

Őérte kell mennünk és küzdenünk tovább! Őérte kell úgy teljesítenünk, ahogy a legjobb tudásunk diktálja, mert ez a minimum.

Isten akaratát pedig fájó szívvel elfogadni, de tudni, hogy habár egy csillaggal több lett odafent, de az most is néz minket óvó tekintetével.