2025. június 10-én a Vajda Péter Evangélikus Gimnázium Öveges laborja környékén a levegő telítetté vált fixírsóra, sósavra és Juhász Gergőre, azaz rám, e kis írás szerzőjére nézve. Midőn a vizsgaidőszak és így első évem az egyetemen sikeresen befejeződött, a rám szakadó szabadnak látszó időmből lehetőségem nyílt arra áldozni, hogy a gimnázium tizenegyedikes kémiafaktosainak és versenyfelkészítős kilencedikeseinek valami számukra újat és (szerintem) érdekeset mutassak, sőt végeztessek.

A kísérlet, illetve mérési gyakorlat, melyet nekik szántam, a reakciókinetika tárgykörében született. Ez a tudományterület a kémiai változásokat, mechanizmusukat, valamint ezek feltételeit kutatja elsősorban. Mivel zömében differenciálkalkusra épül, középiskolában a matematikai háttér hiánya miatt csak körülményesen oktatható, laboratóriumi mérést pedig nincs sok mód elvégezni annak időigénye miatt. Ezen akartam változtatni, amikor is a tiokénsav bomlásának aktiválási energiáját vettem tervbe megméretni.

Az ehhez szükséges előkészületeket reggel nyolctól kezdődően végeztem el: fixírsóból készítettem mérőoldatot, melyet azt 10 köbcentiméteres porciókban 4-4 darab főzőpohárba pipettáztam a tanulók számára. A mintákhoz tömény sósavat öntve a tioszulfátionból előáll a bomlékony tiokénsav, melyből többek között elemi kén keletkezik és válik ki kolloid alakban. A főzőpohárban ez kezdetben opálosodásként, később sárgásfehér szín megjelenésével jelentkezett, s lehetővé tette az átalakulás szabad szemmel való követését; nem volt további teendő, mint az összeöntés és a megzavarosodás közti időtartamot megmérni, aztán a reakciót különböző hőmérsékletre vízfürdőn előmelegített reagensekkel megismételni, majd Excel segítségével ábrázolni. A levezetéssel nem kívánom a kedves olvasót untatni, egyúttal elnézést kérek, ha az eddigiek közül bármi is érthetetlen lett volna; konklúzióként csak annyit írok, hogy helyes mérés esetén a pontok egy egyenesre illeszkednek, melynek meredekségéből Arrhenius egyenletének felhasználásával kiszámolható a reakció beindításához szükséges aktiválási energia.

A tanulók ügyesen vették az akadályt, méréseik többnyire visszaadták az irodalmi értéket. Remélem, hogy azzal, hogy a tiokénsav bomlásának hőmérsékletfüggését nemcsak látták, de számszerűsíthették is, kicsit közelebb kerülhettek a modern kémiai technológia egyik legfontosabb vizsgálódási területéhez, egyúttal kedvet ébresztettem bennük a majdani egyetemi tanulmányaikhoz is ebben az irányban.

Juhász Gergő