Május 9-én Sátoraljaújhelyen került megrendezésre az ország legnívósabb katonai egészségügyi versenye, a III. Honvéd Kadét Egészségügyi Verseny, melyen iskolánk kadétosai is képviseltették magukat, és megszerezték az országos 3. helyet. A négyfős csapat tagjai: Viszkok Boróka, Kovács Sára, Neumann Fábián és Vatai Zalán.

A korai, 5:30-as indulás és a hosszú út ellenére kipihentek és frissek voltunk a megérkezéskor, így teljes erőbedobással vághattunk neki az előttünk álló megmérettetésnek.

A helyszínre érve ünnepélyes megnyitóval indult a nap, melyen 29 iskola képviselte magát az ország különböző pontjairól. A nap legnagyobb látványossága az I. világháborút idéző egyenruhás tüzérek és az óránként ágyúval leadott díszlövések voltak, melyektől szó szerint zengett a város.

A verseny előtti csöndet is ágyúszó törte meg, mely hivatalosan is az egész napos megmérettetés kezdetét jelentette. Dél tájékán csapatunk számára is elkezdődött. A rajtvonalra állva a füleinkben ott zengtek Zoli bácsi szavai: „Ezt most oda kell tenni, meg kell csinálni!”, és tudtuk, most másfél óráig nincs megállás.

A verseny során kilenc állomáson kellett különböző feladatokban helytállnunk. Mindenhol más-más készségeinket tették próbára. Voltak helyszínek, ahol elméleti síkon, de jellemzően inkább gyakorlatba ültetve kellett megmutatnunk tudásunkat és problémamegoldó képességünket. Ez leginkább az azonnali és szakszerű ellátást igénylő eseteknél volt fontos, ahol nincs idő gondolkozni.

A szervezés minősége is mutatta a verseny komolyságát. Több helyen sebimitációkkal, ambu babákkal, speciális eszközökkel vagy éppen spriccelő művérrel vártak minket. Több érdekes és nem szokványos feladat is helyet kapott a versenypalettán. Többek között az épületből való kimentés és biztosítás, valamint különböző lőtt sebek szakszerű kötözése. Olyan feladatokkal is szembesültünk, melyekkel előtte még soha egyikünk sem találkozott, és ott helyben kellett rögtönözve megoldanunk őket. Ilyen volt például az orr- és szájgarattubus felhelyezése, valamint a nyaki lövés helyes ellátása.

Csapatunkat minden állomásnál megdicsérték kiemelkedő összetartásunkért, kreativitásunkért és a profi végrehajtásokért, emellett nagyon sok és hasznos tippet kaptunk a CLS katonáktól, melyekkel bevezettek minket a szakma csínjába-bínjába.

Délután az eredményhirdetés közeledtével már nagyon nagy izgalomban égtünk. Vajon elég volt ide a mi tudásunk? Sikerült mindent jól teljesítenünk? Majd jött is a nagy pillanat. A 29 csapat felsorakozott, és síri csendben vártuk az eredményeket.

A különdíjak kiosztásával kezdték, melyeket általában 1-1 állomáson a legjobban végző csapat szokott kiérdemelni. Mikor egyik helyen sem hangzott el a nevünk, már-már kezdtük feladni a reményt, de azért titkon reméltük még a dobogót.

És akkor ki is mondták, amire igazán vágytunk: a dobogót és mellé a mi nevünket. Megérte a sok befektetett munka és felkészülés. Megszereztük az előkelő országos 3. helyet, 26 csapatot magunk mögé utasítva. Végre az ország ezen szegletében is megismerték a Vajda Kadét nevét (ha esetleg eddig még nem ismerték volna).

Ezúton is szeretnénk Zoli bácsinak megköszönni azt a hihetetlen sok befektetett időt és energiát, amit ránk áldoz: a felkészítésre, programok szervezésére és versenyekre való utaztatásunkra. Zoli bácsi önzetlen önfeláldozása nélkül nem tudtuk volna elérni ezt az eredményt sem, ahogy a Vajda Kadét sem tartana itt, ahol, és nem ismernének bennünket szinte mindenhol az egész országban!

Köszönjük Zoli bácsi!