Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg… (Ézs 40,30-31)

Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely Krisztus Jézusban van. (2Tim 2,1)

In memoriam Dr. Pilishegyi Józsefné (1945-2022)

In memoriam Dr. Pilishegyi Józsefné (1945-2022)

 

Fájó szívvel értesültünk egykori kollégánk, Dr. Pilishegyi Józsefné Győri Erika halálhíréről. 1968-ban végzett matematika-ábrázoló geometria szakos tanárként, és ezt követően több évtizeden át, 2006-ig nemzedékek sorát tanította a szarvasi gimnáziumban. Méltósággal viselt betegség után 2022. november 2-án hunyt el. Végső búcsúztatásán Kitajkáné Szántai Mária igazgató köszönt el tőle a kollégák és tanítványok nevében.

 

Tisztelt Emlékezők!

A Vajda Péter Evangélikus Gimnázium tantestülete, valamint egykori és jelenlegi diákjai nevében szomorú szívvel búcsúzunk Dr. Pilishegyi Józsefnétől, iskolánk nyugalmazott pedagógusától.

Nehéz volt megtalálnom a búcsúhoz a megfelelő szavakat, hiszen én magam nemcsak volt kollégámtól, hanem egykori tanáromtól is elköszönök ma. Ahogy elhangzott az imént, élete megható példája volt az élethosszig tartó ragaszkodásnak, hűségnek, amit a gimnáziumban eltöltött 42 éve mindennél jobban bizonyít.

Ha diákként visszaemlékezek Erika nénire, az egyik első dolog, ami nekem is eszembe jut, a falra írt feladatok esete. A másik mondata pedig, ami ma is fülembe cseng: „Most egy gyönyörű feladat következik!” Azt hiszem, hogy ezek a gyönyörű feladatok, valamint a tőle tanult precizitás, összeszedettség nagymértékben hozzájárult, hogy jómagam is matematikatanár lettem. Sőt, a tantestületben ketten is elmondhatjuk ezt. Ahogy elhangzott, megszámlálhatatlanul sok diákot indított el műszaki, természettudományos, gazdasági pályákon. Így, ha élete során szűk család vette is körül, valójában nagy az ő családja.

Amikor tanárként visszatértem egykori iskolámba, vagy amikor jelenlegi pozíciómat megkaptam, örömmel üdvözölt, gratulált. Nyugdíjba vonulása óta is valahányszor találkoztunk az iskolai rendezvényeken, az utcán, vagy akár egy üzletben, őszinte szeretettel érdeklődött sikereink, problémáink iránt, és biztatott bennünket, hogy tartsunk ki ezen a pályán!

Azt, hogy nemcsak a matematikát művelte magas szinten, hanem a szó legszorosabb értelmében kiváló ember és pedagógus volt, bizonyítják az utóbbi napokban érkezett kedves, részvéttel teli üzenetek. Egykori osztálytársaim majd 40 év távlatából reagáltak a közösségi oldalon megosztott hírre, kivétel nélkül nagy szeretettel.

Egyikük ezt írta: „Az összes zsiványságom, felkészületlenségem ellenére nagy türelemmel terelgetett. S amikor egyszer továbbjutottam egy matekversenyen, csak ennyit mondott: látod fiam, nem buta vagy te, csak lusta. Azóta ezt már számtalan érettségi találkozón kitárgyaltuk. Drága Erika néni, nagyon fogsz hiányozni a következőről!”

Egy másikuk pedig így köszönt el: „Olyan jóságos volt, úgy szeretett, még minket, antimatekosokat is! Nyugodj békében, drága Erika néni!”

Azt gondolom, hogy egy pedagóguspálya végén ez jelentheti a legnagyobb visszaigazolást.

Varga Göngyi szavaival búcsúzunk:

Gyertyák lángjának lobogását,

temetők komor sírköveit,

lassú, hallgatag lépteinket,

veszteségeink szótlan fájdalmát,

elhunyt szeretteink halványuló arcát,

a mulandóság hideg érintését szívünkön

te igazán ismered.

Lépj most közel hozzánk,

simogass meg vigasztaló jelenléteddel,

tapintatos csöndeddel,

és ez elég ahhoz,

hogy megerősödjön a remény,

s emlkékezésünket

bizakodássá változtassa eljövendő találkozásaink

ígérete.

Képzéseink

Diákjaink az egyetemen