Mert megvigasztalta népét az Úr, megváltotta Jeruzsálemet! (Ézs 52,9a)

Múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság. (1Jn 2,8b)

Felavattuk az újoncokat

Teremy Dóra 12.C osztályos tanuló, zsűritag, DÖK-képviselő így látta a szerdai eseményeket:

Szeptember 16-án megrendezésre került a Gyíkavató, a kilencedikesek beavatása. Az előkészületek már augusztus végén megkezdődtek, amikor jómagam és végzős DÖK-ös társaim kitaláltuk az előzetes feladatokat, melyekbe próbáltunk egy kis újdonságot is belecsempészni az eddigi évekhez képest.


A gyíkavató napján a 9. osztályosokat már az ajtóban vártuk, és örömmel láttuk, hogy mindenki magára öltötte az osztálya színét, és sikerült feldobniuk öltözetüket parókával, rajzolt bajusszal, vicces kiegészítőkkel. A szünetekben először az A-sok, majd a B-sek, végül a C-sek néha kicsit hamiskásan, de annál hangosabban dalolva vonultak végig az iskola folyósóin a végzősök kíséretével. Szerencsére nem nagyon kellett őket buzdítani, ugyanis lelkesen, tapsolva, kiabálva énekelték a kiválasztott dalokat.
Az igazi megmérettetés 12 órakor indult az iskola sportpályáján. Ekkor mutatták be az osztályok a különféle módon elkészített zászlóikat, az osztálytáncukat, a patronáló 12.-es osztályhoz írt verseiket, valamint diákigazgatónkról készített portréikat. Mind a zsűri, mind a nézőközönség láthatta, hogy milyen nagy lelkesedéssel készültek a 9. osztályosok, megérdemelték azt a hatalmas tapsot, amit kaptak az egyes produkciók után. Ezután az általunk összeállított feladatok következtek, melyekben hol egy bátor fiú vallott szerelmet, hol a lányok bizonyították énektudásukat, hol pedig gyorsaságát, ügyességét mérte össze a három osztály.
Amíg az eredményeket összesítettük, Domján András diákelnök vezetésével térdre ereszkedve elmondták az esküt, így teljes értékű vajdás diákká váltak. Nem tagadom, amikor többszöri ellenőrzés és átszámolás után a 9.C osztály került ki győztesként, ismerős érzés fogott el, hiszen 4 évvel ezelőtt a mi osztályunk tudott győzedelmeskedni. Mérhetetlen büszkeséget éreztem, hogy sikerült a nyomdokainkba lépniük.
Az eredményhirdetés után minden osztály kapott egy tortát, melyet jóízűen, a gyíkavató történéseit nevetve felidézve elfogyasztottak.
És igen, a leggyíkabb osztály idén (is) a 9.C lett.

Megszólaltattunk egy kilencedikest is: Nagy Boglárka 9.C osztályos diákunk beszámolója következik.

Idén lettem kilencedikes a Vajdában, és őszintén szólva nagyon izgultam a sok változás miatt. Mindent el kellett hagynom, amit eddig sikerült megszoknom, hiszen a környezetemben minden átalakult, ezek közül én mégis az osztályomtól féltem a legjobban. Vajon beilleszkedem majd? Elfogadnak? Lehetek önmagam? Ezek minden leendő kilencedikes fejében megfordulnak még szeptember előtt, ebben biztos vagyok.
A sok kérdés megválaszolására viszont szerintem a gyíkavató a legideálisabb esemény. Hogy miért? Nagyon sietnünk kellett a feladatok elkészítésével, hiszen mindössze két hetünk volt felkészülni. A feladatok kiosztása, megbeszélése már alapvetően egy csapatépítő program, mivel már az elején meg kell formálnunk egy igazi közösséget, akik képesek arra, hogy együtt dolgozzanak. Az osztálytánc megvalósítása egy olyan kihívás volt, amiben kiderült, hogy kik alkalmasak a vezetői szerepre, vagy alakulnak-e ki konfliktusok az osztályon belül, és ha igen, akkor meg tudjuk-e oldani ezeket.
Az avatás napján hihetetlenül jól éreztem magam, bebizonyosodott, hogy mennyire bulis osztály vagyunk, megnevettettük, biztattuk egymást, törekedtünk arra, hogy ne okozzunk a többieknek csalódást, hanem a legjobbat hozzuk ki magunkból és egymásból. A kedvenc pillanatom az volt, amikor a legutolsó feladatnál egy emberként szurkoltunk Gyuszi osztálytársunknak, hogy még egy kicsit tartson ki, és nehogy leejtse a kosárlabdát. :) A végzősöket is nagy elismerés illeti, remek feladatokat találtak ki. A minket patronáló 12.C-sektől nagyon jól estek a motiváló szavak, nekik köszönjük, hogy bátorítottak minket és velünk együtt adtak koncertet az iskola folyosóin sétálva!
Számomra meghatározó élmény volt, és örülök, hogy egy ilyen szuper nappal kezdhettük az első gimis évünket.

 

  • VPG_6478
  • VPG_6480
  • VPG_6483
  • VPG_6498
  • VPG_6500
  • VPG_6501
  • VPG_6502
  • VPG_6503
  • VPG_6504
  • VPG_6505
  • VPG_6506
  • VPG_6507
  • VPG_6508
  • VPG_6509
  • VPG_6510
  • VPG_6511
  • VPG_6513
  • VPG_6516
  • VPG_6519
  • VPG_6520
  • VPG_6521
  • VPG_6522
  • VPG_6523
  • VPG_6524
  • VPG_6527
  • VPG_6528
  • VPG_6530
  • VPG_6531
  • VPG_6533
  • VPG_6534
  • VPG_6535
  • VPG_6536
  • VPG_6538
  • VPG_6540
  • VPG_6541
  • VPG_6542
  • VPG_6543
  • VPG_6544
  • VPG_6545
  • VPG_6546
  • VPG_6547
  • VPG_6548
  • VPG_6550
  • VPG_6552
  • VPG_6554
  • VPG_6555
  • VPG_6557
  • VPG_6558
  • VPG_6562
  • VPG_6563
  • VPG_6564
  • VPG_6566
  • VPG_6567
  • VPG_6569
  • VPG_6570
  • VPG_6572
  • VPG_6575
  • VPG_6577
  • VPG_6578
  • VPG_6581
  • VPG_6583
  • VPG_6585
  • VPG_6587
  • VPG_6588
  • VPG_6590
  • VPG_6592
  • VPG_6595
  • VPG_6597
  • VPG_6599
  • VPG_6600
  • VPG_6601
  • VPG_6602
  • VPG_6604
  • VPG_6606
  • VPG_6607
  • VPG_6609
  • VPG_6610
  • VPG_6611
  • VPG_6614
  • VPG_6615
  • VPG_6617
  • VPG_6618
  • VPG_6619
  • VPG_6620
  • VPG_6621
  • VPG_6624
  • VPG_6630
  • VPG_6631
  • VPG_6633
  • VPG_6635
  • VPG_6636
  • VPG_6637
  • VPG_6638
  • VPG_6639
  • VPG_6641
  • VPG_6643
  • VPG_6644
  • VPG_6647
  • VPG_6649
  • VPG_6651
  • VPG_6652
  • VPG_6653
  • VPG_6654
  • VPG_6655
  • VPG_6656
  • VPG_6657
  • VPG_6658

Képzéseink

Diákjaink az egyetemen