Mert megvigasztalta népét az Úr, megváltotta Jeruzsálemet! (Ézs 52,9a)

Múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság. (1Jn 2,8b)

Hangulatos második nap az iskolában

Talán hagyományt is teremthet a Vajdában a kezdeményezés, hogy a tanévnyitó utáni nap még nem feltétlenül a feladatgyűjteményekről, kötelező olvasmányokról és a végzősök érettségivel való riogatásáról szól, hanem arról, hogy kellemes, laza, baráti légkörben láthatja viszont egymást diák és tanár, osztály- és iskolatárs. Szeptember 2-án a gimnazisták kötetlenül, egy csendesnap keretében éppen ezt tették.

A nap a templomban kezdődött egy rövid áhítattal, amely szintén a ráhangolódásról szólt, majd koncerttel folytatódott. Az iskola zenészei júliusban felléptek az evangélikus ifjúsági találkozón, a Szélrózsán, ahol – mint azt egy korábbi cikkben már meg is írtuk – nagy sikert arattak a produkcióikkal. Pénteken az egész diákság meghallgathatta azokat a dalokat és darabokat, amelyekkel a társaik Gyulán szerepeltek. Voltak a repertoárban ifjúsági énekek, amiket a nyáron alakult, Thils névre keresztelt formáció adott elő (Weisz Tímea, Lauday Izabella, Molnár Lilla – ének, Tóth Sára ének és cajon, Fonád Zoltán - ének és gitár), de komolyabb darabok is, melyeket pedig a Vajda Band Emlékzenekar (Zima Dávid klarinéton, Rónyai Dominik szaxofonon, Juhász Gergő trombitán, Gyetvai Csongor dobon, Bacsa Zalán basszusgitáron, Gácsi Gergő gitáron, Tóth Sára és Molnár Tamara fuvolán, Pécsváradiné Tóth Anikó pedig zongorán közreműködött).

A koncert végeztével mindenki visszatért az osztálytermébe, ahol némi falatozás után beszélgetve, társasozva, játékkal töltötték a nap további részét. Biztos vagyok benne, hogy ez az alkalom mindenkinek jólesett, hiszen megkönnyítette az átmenetet az éppen csak véget ért nyári szünet és az iskolai tennivalók között. Hétfőtől már elkezdődhet a komoly munka, jöhetnek a feladatgyűjtemények, a kötelező olvasmányok és az érettségire való felkészülés a végzősök számára.

Végezetül szórakoztatásképpen következzen még egy vers Juhász Gergő tollából. Gergő a zenekar aktív tagja, motorja, művében zenésztársait és magát a Vajda Band Emlékzenekart mutatja be remekül:

Vajda Band emlékét visszük.

Bennünk élnek tovább – hisszük.

Kínálatunk fúvószene:

Mind’ fül legyen vele tele!

 

Csapatunk télvízkor startolt.

Darabról darabra harcolt,

De a végén megszólaltak

Műveink, és tapsot kaptak.

 

De lássuk hát, ki is eme

Csapatunknak bestandszere;

Emlékbandánkban mi látszik,

Milyen hangszer s min ki játszik.

 

Első a két fuvolista.

Két ezüstcső, hangjuk tiszta,

Sokszor magas, de lágy, tompa.

Ezért is van kettő nyomba’.

 

 De a hangszer önnön részben

Nem szól. Csakis emberkézben.

Kik e személyek? Hallani:

Tóth Sára és Molnár Tami.

 

Másabb fajta zeneszerszám

A klarinét és a nádszál.

Egy nádnyelv, mi hangot rezeg,

Ezt erősíti a keret.

 

Fából készült s matt fekete.

Sok oktávnyi a szerepe.

Egy van itt, ki játszik máig

Rajta. És ő Zima Dávid.

 

Fafúvós ő is, bár teste

Rézből lett rég kiképezve.

De a fúvókáját nézzük!

„Klarinét testvére” – véljük.

 

Hangja ércesebb, mint társa.

De lírai szólamárja.

S kinek kezébe ez illik,

Neve Rónyai Dominik.

 Produkciónk ütőssége

Perkussziónk erőssége.

Több is van itt, köztük a dob,

Mely leghátul is úgy ragyog.

 

Ritmussal kísér, s tempót ad.

Jó zenész kell – nagy feladat.

De nálunk ütős a módi:

S ki adja? Gyetvai Csongi.

 

Össz-szólamunk megsegíti,

Teltebb hangzásunk bővíti

Egy pengetős: ez a gitár.

Zenekarunknak egy kijár.

 

Ennek dolga hangkipótlás,

Hol kísérni hangszer nincs más.

E tisztséget betöltendő

A zenészünk Gácsi Gergő.

 

Gitár ez is, de munkája

Basszusmenet dallamárja.

Feladata alapozni,

Mély hangot erősen hozni.

 

Ki ez instrumenten játszik,

Nagyot vállal, s nem hibázik.

A nevét is tudjuk talán.

Ha nem, mondom: Bacsa Zalán.

 

Habár csak fekete-fehér,

Hangja színe mindent elér.

Vizsgáljuk meg behatóbban:

Fekszik neki minden szólam.

 

Gombjaival váltok bárhol

Hangszínt: ez szintetizátor.

Így cseng neve, s az alkotó

Egy tanárnő: Tóth Anikó.

 

Már csak egy az adósságom:

Önmagam felkonferálnom.

Juhász Gergő becses nevem,

A trombita a hangszerem.

 

Rézfúvós és hangja sokszor

Kemény, mint a béresostor.

De lágyan is szólhat dalja:

Majd megérti, ki ma hallja.

 

Én szervezem a csapatot,

Én nyitom a zenecsapot.

Mert e felállás, nos… Furcsa.

S sokszor nincs reánk jó kotta.

 

Ekkor jövök én a képbe:

Hangszerelek, s játszunk végre.

Így vagyunk mi egy közösség.

Fogadja hát a közönség!

 

  • VPG_6309
  • VPG_6310
  • VPG_6311
  • VPG_6313
  • VPG_6315
  • VPG_6316
  • VPG_6318
  • VPG_6320
  • VPG_6321
  • VPG_6323
  • VPG_6324
  • VPG_6325
  • VPG_6326
  • VPG_6327
  • VPG_6329
  • VPG_6330
  • VPG_6331
  • VPG_6334
  • VPG_6335
  • VPG_6336
  • VPG_6341
  • VPG_6344
  • VPG_6347
  • VPG_6349
  • VPG_6352
  • VPG_6353
  • VPG_6356
  • VPG_6358
  • VPG_6360
  • VPG_6362
  • VPG_6366
  • VPG_6367
  • VPG_6371
  • VPG_6373
  • VPG_6375
  • VPG_6376
  • VPG_6379
  • VPG_6381
  • VPG_6382
  • VPG_6385
  • VPG_6389
  • VPG_6390
  • VPG_6392
  • VPG_6393
  • VPG_6394
  • VPG_6396
  • VPG_6397
  • VPG_6398

Képzéseink

Diákjaink az egyetemen