Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg… (Ézs 40,30-31)

Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely Krisztus Jézusban van. (2Tim 2,1)

Hagyományteremtő fáklyás felvonulás

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

  

A Vajda Péter Evangélikus Gimnáziumban több évtizedes hagyomány a tavaszi fáklyás felvonulás iskolánk névadója, Vajda Péter síremlékéhez.

Ez a program eredetileg végzős tanulóink az iskolától való elköszönésének része az érettségi vizsgák kezdetét megelőző héten. Április utolsó hetére terveztük ebben a tanévben is a fáklyás felvonulást, azonban a kedvezőtlen időjárás miatt elmaradt. Szerencsére a kitűzött esőnapon, május 19-én a gyönyörű tavaszi időjárás lehetővé tette a megrendezését.

Az iskolai DÖK javaslatára ebben az évben a felvonulás előtt az iskola díszudvarán a tanulók és tanáraik örömzenélésére került sor. Minden osztály igen nagy létszámmal érkezett a rendezvényre. Felléptek alsóbb éves tanítványaink: Zima Dávid (11.C) klarinéton, Juhász Gergő (10.C) trombitán játszott, Varga Mirtill (10.A)  Europe The Final Countdown című számát énekelte. Weisz Tímea Szabó Balázs Bandája Hétköznapi című dalát adta elő ukulele kísérettel. A 12.B-s tanulók csoportja népdalokat énekelt, őket Mahovics Gergő gitáron, Szántosi Bálint kannadobon kísérte. A hangulat egyre fokozódott, amikor Földi Zsolt tanár úr egyszemélyes „zenekara” következett (gitár, szájharmonika, csörgődob, ének), majd Fonád Zoltán tanár úr folytatta a sort, a közönségből már egyre többen énekeltek az előadókkal együtt. Hagyományteremtés a hagyományőrzésben, ezt az örömzenélést a következő években is megtartjuk, közösségépítő szerepe is jelentős.

A naplemente közeledtével kiosztottuk a fáklyákat, amelyek száma ebben a tanévben jelentősen megemelkedett a Rákóczi Szövetség jóvoltából, akik anyagi segítséggel támogatták a készlet bővítését. Elindult a sor az égő fáklyákkal, a rendőrség és a polgárőrség biztosította nekünk az útvonalat, amit hálásan köszönünk. Az Ótemetőben Vajda Péter sírjánál végzős tanulóink nevében Kiss Virág szólt:

 

Tisztelt Tanáraink, kedves Diáktársak!

Nekünk, végzősöknek ez az utolsó időszak már a búcsúzás jegyében telik. Természetes, hogy ennek egyik állomása itt van, az Ótemetőben, iskolánk névadójának, Vajda Péternek a síremlékénél. Nem köszönhetünk el véglegesen a gimnáziumtól, ha nem emlékezünk meg arról az emberről, aki a 19. században modern iskolává szervezte a korabeli intézményt.

Vajda Péter haladó gondolkodású tanárként, majd igazgatóként arra törekedett, hogy a gimnáziumban egyformán jól érezhesse magát tanár és diák. Igyekezett a stúdiumokat érthetőbbé, élvezetesebbé tenni a fiatalok számára, és sikerült meggyőznie kollégáit, hogy sokkal eredményesebb az oktatás, ha reformokat alkalmaznak: kísérletekkel színesítik a már akkor is veszedelmesnek tűnő természettudományos órákat, hagyják, hogy a diákok a munka által is megismerjék a világot. Arra buzdított felnőttet és gyereket egyaránt, hogy egymást tisztelve, kölcsönösen megértésre törekedve haladjanak előre azon az úton, amely előttük áll.

Erkölcsi beszédeiből is kitűnik, hogy elsősorban a szabadság fontosságát próbálta hangsúlyozni a közösségben, melynek tagja és vezetője volt. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy nem vagyunk igazán hasznos tagjai a közösségeinknek, ha nem teszünk értük valamit. Erről ír Buzdítás című költeményének részletében is. Kívánom, hogy maradjon meg mindannyiunk emlékezetében a vers üzenete, s bár elhagyjuk a gimnáziumot, éljünk úgy, hogy névadónk sorait szem előtt tartjuk.

 

 

Mit ér heverni kincseken

Renyhén, munkátlanul,

Asztalhoz ülni, torzani

Elfáradatlanul?

Mit ér meghízni, mint hidas

Nagygyomru állata,

Mit ér az élet, hogyha nincs

Magasbra célzata?

Eszmék teszik nagybecsüvé

A gyáva életet,

Lélekben kell keresni a

Múlhatatlan kincseket.

A föld, a szív ösmérete,

A nagy csillagvilág

Mindannyi kéjet és ezer

Örömvirágot ád.

 

Ezt követően Kalocsai Csenge (12.C) Elindultam szép hazámból című népdalt énekelte, a fáklyák fénye világította be ekkor már az emlékező gyülekezetet.

A pandémia miatt évek óta elmaradt fáklyás felvonulás újdonság volt az összes gimnazista számára, a gimnáziumi közösségi élet kiemelkedő rendezvénye volt.

Dr. Laukóné Adamik Edit igh.

 

 

  • 081847
  • 081946
  • 083057
  • 083219
  • 083354
  • 083535
  • 083649
  • 083816
  • 083929
  • 084054
  • 084159
  • 084352
  • 084817
  • 085011
  • 085119
  • 085327
  • 085511
  • 085622
  • 085755
  • 085923
  • 090041
  • 090211
  • 090404
  • 091208
  • 091352
  • 091503
  • 091703
  • 091809
  • 092052
  • 092136
  • 092218
  • 092408
  • 093031
  • 093121
  • 093228
  • 093417
  • 093940
  • 094245
  • 094410
  • 094614
  • 094806
  • 094923
  • 095128
  • 095337
  • 095524
  • 095638
  • 095822
  • 095942
  • 100305
  • 100422
  • 100646
  • 100823
  • 100947
  • 101211
  • 101419
  • 101707
  • 101840
  • 102057
  • 102320
  • 102419
  • 102535
  • 102747
  • 102943
  • 103207
  • 103405
  • 103507
  • 103730
  • 104213
  • 123927
  • 123947
  • 124001
  • 124018
  • 124034

 

Képzéseink

Diákjaink az egyetemen