Az idei első utazásunkra tanulóinkkal március 13-án reggel 7.00-kor indultunk el. A már hagyományosnak mondható kiránduláson most a 9.C osztály vett részt, kiegészülve néhány diáktársukkal más osztályokból. Osztályfőnökük, Molnárné Tóth Katalin és Kituljak Eszter kísérték el őket az úton.

Az első megálló most is Nagyszalonta és az Arany János Emlékmúzeum volt. Egy részletes tájékoztató után a háromszintes Csonka-tornyot kis csoportokban fedezték fel a diákok. Következő megállónk a talán legnépszerűbb programnak mondható kiskohi medvebarlang volt. Igaz, a barlang a nevét az itt található több ezer medvecsontról kapta, de az idelátogatókat, így minket is, mégis a csodálatos cseppkőképződmények nyűgöztek le.

A hosszú utat a buszon a diákok többsége nem „magányos” telefon-nyomogatással töltötte, hanem szólt a zene és énekeltek. Jó volt újra buszon éneklő diákokat hallani.

Délután 5-kor érkeztünk Dévára, ahol rögtön a várhoz mentünk. A csapat kissé fáradtnak tűnt, de nem volt választásuk, mivel a felvonó 5-kor már bezárt, így gyalogszerrel vettük be a várat. Odafönt a kilátást és a szépen rendbe hozott várbelsőt látva már mind értették, miért ragaszkodtunk ahhoz, hogy Kőműves Kelemen várát megtekintsék.

Pár perccel hét után érkeztünk a Téglás Gábor Elméleti Líceumba, ahol a szállásunk volt. A hosszú utazás és nagy séta után jólesett a meleg vacsora, de mint kiderült, nem mindenkit merített ki az egész napos program, a szobák elfoglalása után focizni indultak jó páran, és még késő estig röplabdáztak.

Szombat reggel kicsit álmoskásan indultunk útnak Gyulafehérvár felé. Ott először a fejedelmi palotában Mihai Kovács kalauzolt minket, segítve megismerni a Károly-vár és benne a palota történetét. A II. Rákóczi Ferenc születésének 350. évfordulója alkalmából szervezett kis ünnepségünket megfelelő hely hiányában mégsem a tervezettek szerint, a palotában tartottuk, hanem a Szent Mihály-székesegyházban. A Hunyadiak sírjait körülállva mondták el diákjaink ünnepi műsorukat.

Történelem szakos osztályfőnökükkel a diákok a dóm mellé emelt ortodox templomot is megtekintették. A program végeztével már igencsak benne voltunk az ebédidőben, ezért úti csomagjainkat a gyönyörű napos időben itt fogyasztottuk el.

Mivel az időnkből kicsit kifutottunk, nem Algyógy, hanem Ópiski irányába indultunk tovább. Ennek apropója, hogy Böjte Csaba ferences szerzetes, aki nemrégiben Szarvason járt, elmesélte, hogy a Szent László Alapítvány megvásárolta az 1849. február 9-én zajlott piski csata helyszínét, és felhívta rá a figyelmünket, hogy március 14-én a szászvárosi házuk és más önkéntesek segítségével rendbe teszik az obeliszk környékét és futórózsákat ültetnek. Ebbe a folyamatba szerettünk volna bekapcsolódni a Szarvasról magunkkal hozott három futórózsa elültetésével. A diákok lelkesen indultak vizet hozni a Marosba torkolló közeli Sztrigy folyóból egy szászvárosi kisdiák vezetésével. Valószínűleg sok idő fog még eltelni, mire itt kialakul a Csaba testvér által megálmodott Emlékpark, de minden kezdet kicsiben indul. Reméljük, évről évre beszámolhatunk majd az általunk ültetett futórózsák növekedéséről.

Napunk kiránduló részét Vajdahunyadon zártuk. A várban idegenvezetőnk most is Kituljak Eszter tanárnő volt; miután sok-sok részletre felhívta diákjaink figyelmét, a tanulók kedvük szerint kisebb csoportokban járhattak be a vár zegzugait. Természetesen a várkertben található árusok meglátogatása sem maradhatott el.

Szállásunkra visszatérve vacsora előtt még volt idejük újra focizni, röplabdázni a diákoknak. Az este most is jó hangulatban telt, de érezhetően fáradtabbak voltak, mint előzőleg, és azt is tudták, hogy másnap reggel mindent összepakolva kell korábban indulnunk, hiszen az ünnepség 9.00-kor kezdődött.

Új helyszínen, Ópiskin, a helyreállított emlékmű körül emlékezhettünk meg az 1848/49-es forradalom hőseiről. A beszédeket a szászvárosi gyerekek és az idősebbekből álló Harmónia Énekegyüttes dalai színesítették. Miután mindenki elhelyezte a megemlékezés koszorúit, a Himnusz előtt Csaba testvér imádsággal és áldással zárta az ünnepséget.

A hazaúton Lippán tartottunk pihenőt, ahol a máriaradnai kegytemplom megtekintése után ismételten gyönyörű napsütésben fogyaszthattuk el úti csomagjainkat.

Remélem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy bár fáradtan, de sok-sok élménnyel gazdagodva, jókedvűen érkeztünk haza a háromnapos kirándulásról.

Dr. Bondorné Kondor Edit szervező tanár