Idén is lehetőségünk nyílt a Rákóczi Szövetség támogatásával Erdélybe látogatni. Úti célunk dévai testvériskolánk, a Téglás Gábor Elméleti Líceum volt. A 9.A és 9.B osztály diákjaiként március 13-án indultunk a kirándulásra, melynek során számtalan látványosságot megcsodálhattunk.
Szarvasról eső kísért minket, de szerencsére utunk során nem maradt el egyetlen program sem az időjárás miatt. Az első napot a nagyszalontai Arany János Emlékmúzeumban kezdtük, ahol betekintést nyertünk neves költőnk életébe, egy vetélkedő során pedig önállóan, csapatokban jártuk be az épületet. Innen Kiskohra vezetett utunk, a Medve-barlanghoz, ahol megnéztük a több tízezer éves cseppkőképződményeket, és Eszter néni előadásából tanulhattunk a barlang múltjáról.
Ezt követően Dévára tartottunk, pontosabban Déva várához, hogy a testvériskolánkba való megérkezés előtt körbejárjuk azt a várat, amelyhez Kőmíves Kelemen balladája is köthető. A közel másfél órás program után fél 7 tájékában már a líceumba vezetett utunk, ahol finom vacsorával, rendezett szobákkal, de legfőképp mérhetetlen kedvességgel fogadtak bennünket. Sokan nem fáradtak el annyira, hogy kihagyjanak egy focimeccset, mások boltba mentek tanári kísérettel, míg akiket kimerített az eseménydús első nap, szobájukban beszélgettek és társasoztak. Ki éjfél előtt, ki éjfél után, de pihenéssel készült a másnapra.
Március 14-én ugyancsak sűrű napnak álltunk elébe: reggeli után Gyulafehérvárt vettük célba, ott is a Szent Mihály-székesegyházat. A püspökség bejárása után a Fejedelmek kora Múzeumban tartottak körbevezetést, majd ennek környékét sétáltuk be, ahol rengeteg fotó készült. A busz innen Algyógyra vitt minket, ahol a román kori körtemplomot és a református templomot a Téglás Gábor Elméleti Líceum diákjai mutatták be nekünk, az „Örökségünk őrei, fogadj örökbe egy műemléket!” verseny keretein belül. Előadásukat követően nem mentünk messzire: az algyógyi vízesésnél ebédeltünk, beszélgettünk, pihentünk, mielőtt tovább indultunk Vajdahunyadra.
A gyönyörű vár felfedezésére sajnos nem jutott sok idő, de így is volt esélyünk minden termet megnézni, kisebb csoportokat kialakítva. A nap mozgalmasabb programjait itt zártuk, és visszatértünk a szállásra, ahol a már említett műemlékmegőrző versenyen résztvevő diákok körtemplomról szóló színdarabját tekintettük meg. Remek előadás volt! Az első naphoz hasonló esti programokkal, focival és társassal vezettük le fennmaradt energiánkat.
A harmadik, egyben utolsó napja az utazásunknak finom reggelivel és a líceum elhagyásával indult. A nap folyamán már nem tértünk ide vissza, így hát a vendéglátást és befogadást meghálálva véglegesen elköszöntünk.
A március 15-i nemzeti ünnepet Piskin töltöttük. A megemlékezésen a román és magyar ünnepi beszédek mellett nemcsak a líceum diákjainak katonaénekeit hallhattuk, de a hagyományoknak megfelelően egy vajdás diák szavalatát is, majd koszorúzással zártuk a programot. Ezután hazaindultunk. Már csak egy településen álltunk meg Szarvas felé menet, mégpedig Máriaradnán, ahol megtekintettük a kegytemplomot Eszter néni vezetésével.
Mire hazaértünk, már mindenki nagyon fáradt volt, de annál boldogabb is.
Ez alatt a három nap alatt rengeteg helyet bejártunk, sok új dolgot tanultunk, sokat nevettünk, és számtalan felejthetetlen élményben volt részünk. Kilencedikes napjaink legmeghatározóbb eseménye lett ez az első közös utazás! Köszönet érte!
Korompai Kamilla 9.A
