Nincs is annál jobb érzés év vége felé közeledve, mint akár csak egy napra is magunk mögött hagyni az iskolát – gondolják ezt a diákok májusban, júniusban. Elárulom, a tanárok hasonlóképpen éreznek ilyentájt, és hogy ne csak álom maradjon ez az érzés, utóbbiak több éve rendszeresen „meglógnak” egy egynapos tantestületi kirándulás keretében a diákság elől.

Az idei évben kicsit nehezen született meg a döntés az úti célunkról, de végül a vácrátóti botanikus kert, illetve a nem nagy távolságra elhelyezkedő Mogyoród kapta a legtöbb szavazatot. Kollégánk, Bencsik Peti fáradozásainak hála egy hűvös, kissé esős, de jó hangulatú napot tölthettünk el a fent említett helyszíneken. Vácrátót botanikus kertje hosszú múltra tekint vissza, nem tudtunk fejben nem párhuzamot vonni a mi helyi látványosságunkkal, a Pepi-kerttel. Annál is inkább, hiszen mint kiderült, a Bolza család Szarvason kezdte meg az arborétum kiépítését, míg Vácrátóton hasonló tevékenységbe fogott gróf Vigyázó Sándor, a két família története pedig gróf Bolza Pál és Vigyázó Johanna házassága révén össze is kapcsolódott.

A 29 hektáros kertben sétálva nemcsak különleges fák és cserjék ragadták meg az ember figyelmét, hanem rengeteg virágzó növényt is volt szerencsénk látni. Ez még a zord időjárást is feledtette az emberrel, remek kikapcsolódás volt csak úgy bóklászni a csendes, erdős-ligetes területen. Sajnálatunkra az üvegházakat nem tudtuk megszemlélni (pedig a benti klíma jólesett volna sokunknak), de a tórendszer, a romantikus romok így is szolgáltattak kellemes mennyiségű élményt nekünk, látogatóknak.

Vácrátótról Mogyoród felé vettük az irányt, ahol az első program egy könnyű kis séta után a Somlyó-hegyen található Szent László Kilátó-kápolna felkeresése volt. Kalauzaink, egy helyi család két tagja elmesélték, hogyan sikerült közösségi szervezésükkel 2022-re felújítani a szinte már omladozó kilátót. Az új épület Makovecz Imre világhírű építészünk tervei alapján készült, és Mogyoród városa méltán lehet büszke erre a látványosságára. Megmászva a lépcsőket valóban gyönyörű kilátás tárult a szemünk elé – az egyetlen probléma a rendkívül erős és hideg szél volt, ami hamar visszakergette a társaságot a földre.

Az ebédünket a már említett család pincéjében fogyasztottuk el egy borkóstolóval egybekötve. A finom marhapörkölt, pizza és italok elfogyasztása után mindenki elégedetten szállt újra buszra, hogy hazafelé vegyük az irányt. Összességében véve kellemes napot töltöttünk együtt, az ország újabb kis területét ismertük meg, kicsit kikapcsolódtunk a szürke hétköznapokból. Köszönjük Peti segítségét és reméljük, jövőre is meg tudjuk ismételni a közösségünket is építő, remek napot!

Németh Judit