2025 tavaszára a Jókai Színház kiadta a vezényszót a diákoknak: szerelemre fel! Ez lett a témája az idei Ádámok és Évák Ünnepe színházi nevelési programnak. Színjátszós lányaink eleget tettek a felhívásnak. A francia hercegnő Jean le Héros-t keresi a messzi Magyarországon, Iluska még mindig Jancsit várja a vízparton, a zsiványlány egy piromán éjszakai vándorral szimpatizál, a Stockholm-szindrómás óriáslány ugrik az apja gyilkosának minden füttyentésére. És ott van még Szendrey Júlia, akinek Petőfi árnyékából kellene valamit kezdeni az életével. Gyanítom, nem ilyen szerelemre gondoltak a program szervezői. A mi lányaink viszont lubickoltak a szerepeikben, úgyhogy a zsűri és a közönség egyaránt a szívébe zárta őket.
Külön elismerés a zenéért és a hangeffektekért az újonnan alakult kvartettnek!
Legjobb előadás: Vajda Péter Evangélikus Gimnázium
Legjobb női főszereplő: Zsolnai Réka
Legjobb női mellékszereplők: Korompai Kamilla és Kasnyik Hédi
Júlia a Parnasszuson
Szereplők:
Szendrey Júlia Zsolnai Réka
Zorka, az óriás Bődi Zorka
Ilona Tar Tünde
Bojána, a zsivány Osztroluczki Bojána
Mostoha Kasnyik Hédi
Kamilla hercegnő Korompai Kamilla
Zenekar: Lendvayné Sovány Erzsébet, Rákóczi Botond, Rostás Tifani, Patay Sára
Felkészítő: Salka Zsuzsanna
Mentor: Liszi Melinda
Ahogy az egyik szereplő látta:
Nagyon nagy lelkesedéssel töltött el, hogy gimnáziumi éveim során idén másodszorra vettem részt a Jókai Színház által szervezett „Ádámok és Évák Ünnepe” színjátszóversenyen. A csapatunk idén 6 lányból állt, 3 régi és 3 új tagból. A közös munkát az elejétől kezdve nagyon élveztem, bár nem volt rövid és nem volt könnyű folyamat.
Az alapötlet a János vitéz című mű köré épült. Ebből alkotott felkészítő tanárunk, Zsuzsa néni egy nagyon klassz forgatókönyvet, tele poénokkal, az eredeti történetet más szemszögből közelítve meg. A végleges változat januárban került a kezünkbe, de november óta foglalkoztunk a feladattal. Voltak zűrös-nyűgös próbák, volt, hogy mindenki máshol szeretett volna lenni, de nem adtuk fel, és összességében szerintem nagyon megérte, mert kihoztuk a legjobbat a darabból, és ezt az eredmények is tükrözik. Hihetetlen volt végignézni, hogy november óta mekkora fejlődésen mentünk keresztül, mennyire rutinossá váltak az őrült karaktereink, és tényleg mertünk őrültek lenni, mert talán erre volt a legnagyobb szükség. A felkészülésben idén is segítségünkre volt Liszi Melinda színésznő, aki Zsuzsa nénivel együtt kitartóan edzette csapatunkat.
Eseménydús időszak volt, és nem feledem soha a próbák adta élményeket (például amikor minden csütörtökön egy üsttel és egy hatalmas fakanállal vonultunk végig a folyosón, azt mondogatva „ilyen ez a színészélet”), mert ezek talán többet érnek hosszú távon, mint maga az eredmény.
Kasnyik Hédi 11.B
