Az utolsó napokra maradt a 9.A egynapos kirándulása, mely a fővárost vette célba. Budapest számtalan lehetőséget kínál, de az úti cél kiválasztása praktikus szempontok figyelembevételével is történik. Az egyik ilyen a csoportos vasúti utazás ingyenessége, amely amúgy tucatnyi helyre érvényes. Persze az sem mellékes, hogy hogyan és mennyi idő alatt közelíthető meg a kiválasztott helyszín. Ezek alapján végül a Nemzeti Múzeumot látogattuk meg. Itt a diákok egy része már járt, de az általunk választott tárlatokat még nem látták. Így volt ez a Seuso kincsekkel és a koronázási palásttal is. Az előzőnél lehetőségünk volt a Széchenyi-terembe is betekinteni, ami az alapítónak állít emléket.

A múzeum időrendbe szervezett kiállítási anyagából az államalapítástól induló részt tekintettük meg. A kulturális sokk elkerülése érdekében mindenki a saját ütemében követhette végig a gazdag kiállítást. Ezek után a  Fiumei úti sírkertbe sétáltunk el. Ha valaki alaposan végig akarja járni a temetőt, az kiadós séta, és lehet, hogy az egész napot rá kell szánni. Nekünk erre nem volt időnk, de a Kossuth-síremléket feltétlenül látni akartuk (Kossuth 1909-ben befejezett mauzóleuma – egyben az ország legnagyobb síremléke is). Így is tucatnyi híresség sírja előtt tiszteleghettünk, és megemlékeztünk róluk néhány mondatban.

Kedvezett az idő is, mert a hét eléggé esősen indult, de a kirándulás napján már nem jelentett gondot eljutni az Aréna Plázába. Bőségesen maradt idő az üzletek között csatangolni, körbejárni a hatalmas üzletházat.

Végül a hazaúton tényleg volt saját vasúti kocsink, mindenki értékelhette a napot, és számot vethetett azzal, milyen a kirándulás, ha történelemtanár az osztályfőnök.

Molnár Béla osztályfőnök