Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, Uram! (Zsolt 89,16)

Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség. (Ef 5,8–9)

Nagykőrösi Balladamondó Verseny

Március első hétvégéjén tartották meg a XIV. Kárpát-medencei Magyar Középiskolai Arany János Balladamondó Versenyt Nagykőrösön. Remélem, nem csak azért marad emlékezetes a verseny a benevezett három diákunknak, Borbély Máténak, Ugrai Dánielnek, Mester Dórának, mert ez lehetett az utolsó rendezvény, amit nem töröltek a szervezők a koronavírus okozta aggodalom miatt.

A verseny kuriozitása, hogy csak háromévenként rendezik meg, így egy diák általában csak egyszer vesz részt rajta. Emiatt az érdeklődés is jóval nagyobb rá, mint általában a szavalóversenyekre.

Nagykőrös városa nagyon kitett magáért, hogy minél jobban érezhessék magukat az ide érkező vendégek. Bár a dupla regisztráció elég macerás volt, a kollégium, ahol elszállásolták a több száz vendéget, nem egy Ritz Hotel, de a délutáni városnéző túra idegenvezetéssel, vagy a cukrászda 10%-os kedvezménye igazán kedves gesztus. Az esti Gáláról már ne is beszéljünk.

Délután a művelődési házban bő egyórás sorsolás várt ránk, ahol eldőlt, hogy a 207 versmondó a kijelölt nyolc helyszín nyolc zsűrije közül melyikben kezdi a másnap reggeli elődöntőt. Itt tudtuk meg, hogy csak a legjobbnak ítélt három jut tovább a döntőbe, és hogy a mi három fős csapatunk két különböző helyszínen fog szerepelni, feladva a leckét a kísérő pedagógusnak, hogyan legyen egyszerre két helyen.

A sorsolás után megnéztük a belvárost, Arany János nagykőrösi gimnáziumát, valamint az egykori tanárlakása helyét, mert akkoriban még szolgálati lakásokat is biztosítottak az idegenből ott munkát vállaló tanároknak, feltérképeztük a másnapi verseny helyszíneit, felzavartuk Mátét a református templom tetejére, hogy a pár száz lépcsőn levezethesse napi mozgásigényét, és megtámadtunk egy pizzasütő bodegát, mert betyárosan megéheztünk. Bár mire kisült, és visszaértünk vele a koleszba, lassan a vacsora is elkészült, de nyekkenés nélkül megettük azt is, fejlődő szervezet… na meg a frissensült valóban frissen sült, a krumpli fűszeres, ropogós és meleg volt, hogy csinálják? pedig legalább 400 fő étkeztetését oldották meg fél óra alatt.

Este Csík János és művésztársai tartottak színvonalas, teltházas előadást Adagio címmel a művelődési ház nagytermében. Arany, Radnóti, József Attila, Juhász Gyula verseinek és a népzene összefonódásából született lélekmelengető előadás volt.

Szombat reggel én Mátét kísértem az elődöntőre, Dóri és Dani pedig egymást. Szerencsére a két helyszínt csak a Hősök tere választotta el, így némi futkorászással, és csak az ajtóban állva, de őket is meg tudtam hallgatni. Noha nem jutottunk be a döntőbe, de igazán ügyesek voltak mindannyian. Elsüthetném a jól ismert szlogent, hogy nincs vesztes, a részvétellel mindenki csak nyert, de Dóri esetében különösen üres frázis lenne, mert azt mindannyian éreztük, hogy döntőben a helye. A versenytársak gratuláltak neki, biztosak voltak a továbbjutásában, és a zsűritől is csupa pozitív visszajelzést kapott. Madár Veronikánál, a zsűri elnökénél rajta volt a továbbjutók listáján, „ezzel a Rozgonyinéval, bármikor, bárhol színpadra állhatsz”. Papp János ennyit tudott mondani: majdnem. Hogy mi kellett volna az igenhez, az majd nem derült ki. Persze, 26-ból hármat kiválasztani ezen a színvonalon nagyon nehéz. Tehetséges, jól felkészült versenytársaik voltak. Ahogy az a délutáni döntőből kiderült, itt szinte mindenki a Színművészeti Egyetemre készült. Naná, hogy komolyan vették a felkészülést! Tényleg csak azt tudom mondani, ha ez vigasz, szép volt, srácok!

Salka Zsuzsanna, felkészítő tanár

 

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6

 

Képzéseink

Diákjaink az egyetemen