Adjátok meg ami a császáré, a császárnak és ami Istené - Istennek.
Márk 12,17

Továbbtanulási beszámoló: Salamon Péter

Még tavaly ilyenkor sem voltam teljesen biztos abban, hogy angol és történelem szakos tanár szeretnék lenni, bár azóta rájöttem, hogy döntésemben óriási szerepet játszottak középiskolás tanáraim, még ha ők ezt nem is tudják. Így vágtam neki ennek a kalandnak szeptemberben és azóta igyekszem legjobb formámat nyújtani, hogy elérjem a céljaim, olykor kisebb máskor nagyobb sikerrel.

Van az a közhely, hogy „minden kezdet nehéz”. Hozzátenném, egyetemen, elsőévesként még nehezebb, ha beiratkozáskor nem hallgatjuk meg a szakos tájékoztatókat vagy nem megyünk el a gólyatáborba. Én ezúton is arra bíztatom a leendő hallgatókat, hogy ezeket az eseményeket ne hagyják ki, mert az ott elhangzottak fontosak lehetnek az első hetekben, hónapokban.

Másrészről viszont nagyszerűek a tapasztalataim az egyetemmel és a kollégiummal kapcsolatban is (főleg a kollégiummal). Angol tanulmányaim révén lehetőségem van angol anyanyelvű tanárok szemináriumán, illetve előadásán részt venni, amit nem minden alkalommal egyszerű követni, ugyanakkor az amerikai tanárok attitűdje példaértékű és ezáltal mindig nagyszerű hangulatúak ezek az órák. Természetesen a történelem előadások és szemináriumok magyar nyelvűek, ám ezek is - tanártól függően - roppant érdekesek tudnak lenni. Mindemellett, lévén, hogy tanárszakos hallgató vagyok, szükséges előadások közé tartoznak a pszichológiával, tanulással és oktatással kapcsolatos előadások is, amik szintén nagyon hasznosak.

Egyébként a csoporttársaim és a kollégiumban lakók is rendkívül barátságosak, mindig segítőkészek, ugyanakkor nagy örömmel tölt el, hogy az egykori vajdás most anglisztika vagy történelem tanár szakos ismerősökhöz is bizalommal fordulhatok, ha valamilyen nehézségem akad egy adott tárggyal.

Összességében tehát nagyon meg vagyok elégedve tulajdonképpen mindennel, ami jelenleg körülvesz. Az egyetemmel, ami egy teljesen új, izgalmas és rejtélyekkel teli kaland, Szeged városával, amiben a legjobban az tetszik, hogy mennyire fiatalos és egyetemista centrikus, a kollégiummal, hiszen az általa nyújtott lehetőségekkel akár szakmailag is fejleszthetem magam, emellett új barátokat is szerezhettem. Egy valami azonban mégis hiányzik, a törődés, amiben vajdás gimnazistaként részesülhettünk, azt itt már nem kapjuk meg.

Remélem, egyszer visszatérhetek a Vajda falai közé, persze akkor már tanárként.

Salamon Péter

Szegedi Tudományegyetem hallgatója

 

Képzéseink

Diákjaink az egyetemen