Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk. (Jób 2,10)

Jézus így imádkozott: Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. (Lk 22,42)

Strandröpi - szülői szemmel

Az esemény, ami megihlette a következő gondolatokat, a múlt héten megrendezésre kerülő strandröplabda diákolimpia volt. Lehetőséget kaptam, hogy az egyik csapatot én vihettem Budapestre, és így szemtanúja voltam a gyerekek küzdelmének, örömének, csalódottságának és a nagyszerűségüknek. Az edző iránti korlátlan tisztelet és figyelem, az összetartozás, a közös élmény fantasztikus volt. Azért írtam, hogy élmény, mert nem feltétlenül az éremszerzés a lényeg, hanem a csapatmunka és egymás elfogadása, támogatása.

A sportban elért eredmények, bár említést kapnak, hála Istennek, mégis, értéküket tekintve a főtantárgyakban elért eredmények azok, amik általában tiszteletet és elismerést kapnak a többi tanuló, tanárok, elöljárók körében. A tanulók átlag feletti teljesítménye mindenképpen elismerést érdemel bármilyen területen, ami Magyarországon sajnos mindig is a tanulmányi versenyeken elért eredményeket helyezi és helyezte előtérbe.

A készségtárgyak amolyan hobbitárgyként kullognak a “fontos” tárgyak mögött. Értem ezalatt a zene, rajz és testnevelés tárgyakat. Már Sadie esetén is tapasztaltam, hogy a tehetség fontos, de óriási elkötelezettség, energia és időbefektetés kell ahhoz, hogy fejlődni tudjon, képezze magát, és az általa élete értelmének érzett éneklést, zeneszerzést profi szinten tudja művelni.

Alexander esetében az élete értelme a sport. Kora reggeli edzés a tanítást megelőzően, iskola után ismét edzés, és hétvégeken edzés, edzőtábor, verseny. Választott pályája is ezzel kapcsolatos, és az egyetem, ahova készül a sportban elért eredményeket, a sportágakban való jártasságot helyezi abszolút előtérbe. Persze emellett a tanulmányi eredményének is megfelelőnek kell lennie, de csak bizonyos tantárgyakból.

Szóval ezek a vajdás diákok, amellett, hogy teljesen egységes, gyönyörű mezben léptek pályára és ŐK VOLTAK a VAJDÁSOK, igazi profi csapatot alkottak. Ez mindenképp köszönhető Csilik Attila edzői munkájának és odaadásának, de a gyerekek a 4 muskétás című regényt juttatták eszembe, “ mindenki egyért, egy mindenkiért” játékukkal. (Brachna Balázs, Mulholland Alexander, Radics Attila, Tóth Etele).

Sok délutáni, hétvégi edzéssel töltött óra után, csütörtökön megmutatták mindenkinek, mit tudnak. A játék közben soha egy rossz szót nem mondtak egymásnak, támogatták azt, aki rontott, gratuláltak annak, aki jól ütött, és harcostársak voltak. Pénteken pedig a megérdemelt hivatalosan is járó napon pihent. Mert KIFÁRADT. Mind a feszültség, mind a koncentráció és fizikális igénybevétel eredménye ez.

A sportban jeleskedő tanulók ugyanolyan erőfeszítéseket tesznek és elkötelezettek, mint a tanulmányi versenyeken résztvevő társaik. A tanórákról hiányzás pedig nem lógás, hanem felkészülés, részvétel és esetlegesen a pihenés.

Csak pár hónapja sportolnak együtt ők öten, igaz Kiss Marci nem tudott részt venni az olimpián, így négyen voltak a fiúk, de profikat zavarba ejtő, összerendezett labdamenetekkel és csapatjátékkal vonzották oda a nézőket. Mert igen, többen is köréjük gyűltek és figyelték, milyen jó kis csapat. Azóta már a Kazincbarcika meg is invitálta őket ifjú tehetségekként egy egyhetes edzőtáborba.

Mulholland Váradi Eszter 

  • 001
  • 002
  • 003
  • 004
  • 005
  • 006
  • 007
  • 008
  • 009
  • 010
  • 011
  • 012
  • 013
  • 014
  • 015
  • 016
  • 017
  • 018
  • 019
  • 020
  • 021
  • 022
  • 023
  • 024
  • 025
  • 026
  • 027
  • 028
  • 029
  • 030
  • 031
  • 032
  • 033
  • 034
  • 035
  • 036
  • 037
  • 038
  • 039
  • 040
  • 041
  • 042
  • 043
  • 044
  • 045
  • 046
  • 047
  • 048
  • 049
  • 050
  • 051
  • 052
  • 053
  • 054
  • 055
  • 056
  • 057
  • 058
  • 059
  • 060
  • 061
  • 062
  • 063
  • 064
  • 065
  • 066
  • 067
  • 068
  • 069
  • 070
  • 071
  • 072
  • 073
  • 074
  • 075
  • 076
  • 077
  • 078
  • 079
  • 080
  • 081
  • 082
  • 083

Képzéseink

Diákjaink az egyetemen