Hegyek, völgyek, kastélyok…. egy hét vakáció a Wittlich-i cserediákokkal
- Részletek
- Készült: 2020. szeptember 02. szerda, 15:25
Júliusban, koronavírus ide vagy oda, a 12 főből álló kis csapatunk elindult Wittlich-be. Volt ki autóval, volt, ki repülővel. A csapat fele volt vajdás diákokból tevődött össze, akik már az egyetem padjait koptatják, a másik felét pedig frissen érettségizők és jelenlegi gimnazisták alkották.
Manderscheidben voltunk elszállásolva, ami Wittlichtől 20 percnyi kocsi útra helyezkedett el. Első éjszaka már sötét volt, mikor megérkeztünk, de így is elkápráztatott minket a település szépsége. Két gyönyörűen kivilágított várrom állt a közepén, az egyiket még aznap este egy kis esti túrával bevettünk. Bármennyire is fáradtak voltunk az egész napos utazás után, és bármennyit is hisztiztünk, míg felértünk a vár tetejére (Alföldi gyerekekként ezek a hegyre fel-le dolgok néha úgy éreztük kifognak rajtunk) teljesen megérte. A látvány szürreálisan gyönyörű volt.
8 napot töltöttünk Németországban, ez alatt még egyszer egy egész napos hosszú túrával egybekötve visszalátogattunk a másik romhoz. A túra alatt a német diákok elmesélték nekünk a várak és a kis község történetét.
A vendéglátóink próbálták úgy szervezni nekünk a programokat, hogy mindenkinek a vágya teljesüljön, így egyik nap a fiúk nagy örömére ellátogattunk a Nürburgringre, ami a világ egyik legismertebb versenypályája. Az eredeti pálya, a Nordschleife a középkori vár, Nürburg körül fut. A pálya elterjedt becenevei az „A-ring” és „a zöld pokol”. Sajnos egy rendezvény miatt mi magára a pályára nem tudtunk bejutni, de erdőn, hegyen és völgyen keresztül eltúráztunk egy kilátóra, amiről beláttuk a pálya egy szakaszát, ahol pompásabbnál pompásabb versenyautók gyakoroltak, szerintem mindenki számára felejthetetlen élmény volt.
Több éve visszajáró vendégek vagyunk Wittlichbe a sulinak köszönhetően, így megszokhattuk, hogy a német nyarak kicsit hidegebbek, mint itthon. A legtöbb helyre pulcsiban mentünk, de még ez sem tartott vissza minket attól, hogy nemet mondjunk egy jó kis strandolásra. Pulvermaar egy közelben lévő kristálytiszta vizű bányató, alig lehetett 18 fokos, mikor az egyik meleg délután ellátogattunk oda. Vizi bicikliket béreltünk és az egész tavat bejártuk, és páran, vállalkozó szelleműek még úsztunk is benne. Úgy éreztük, hogy a hagyományt fent kell tartani, hisz két évvel ezelőtt az iskolai kiránduláson sem hagytuk ki ezt a lehetőséget.
A koronavírus miatt a kirándulásunkat egy kicsit máshogy kellett alakítanunk, mint ahogy azt mi az év elején megálmodtuk. A Moseli borvidék az egyik legidősebb az országban és az egyik leghíresebb is. Az idősebb tanulók nagy álma volt egy borkóstoló, de sajnos ez a vírusra való tekintettel nem olyan formában valósult meg, mint ahogy azt januárban elképzeltük. Hankó Gergely, a csoport egyik lelkes tagja az egyik délelőttjét rászánva egy kisebb borkurzuson vett részt, amiről egy csomó újonnan megszerzett tudással és pár üveg borral tért vissza a szállásra. Ő tartott az egyetemistáinknak egy kisebb borkóstolót a szálláson, ami annyira jól sikerült, hogy még pár német cserediákot is meg tudott lepni érdekességeivel.
A vírus miatt beltéri programokon nem igazán tudtunk részt venni, de ezen egy percig se bánkódtunk, autóval bejártuk a környéket. Az egyik nap visszalátogattunk Trierbe, ami az elmúlt két év alatt egy cseppet se vesztett a szépségéből. Újra bejártuk a város nevezetességeit, eljutottunk a római korból ránk maradt Porta Nigra-hoz (fekete kapuhoz), ami nem véletlen a világörökség része már évtizedek óta. Újra sétáltunk azokon az utcákon, amiket a cserediák program által két évvel ezelőtt megismerhettünk és egy jót nosztalgiáztunk.
Mivel a szállásunk Wittlich-től kicsit messzebb helyezkedett el, ezért a cserediákok egy-két éjszakára hozzánk költöztek. A kis csoportunk mindennap főzött, minden délben más-más ember volt a főszakács, de többségében a fiúk vállalták önként magukra ezt a szerepet. Egyik nap az összes német cserediákot meginvitáltuk magunkhoz egy igazi magyar krumplipaprikásra. Odáig voltak a hazai ízeinkért, percek alatt elfogyott az összes étel. / Ebben az időpontban épp Luxemburgban, 60 kilométernyi távolságra voltam a gyerekeimnél, és engem is meghívtak tanítványaim erre a paprikáskrumpli vacsorára, de sajnos nem tudtam átmenni, mert én voltam az unokáim mellett a „bébicsősz” –M. Tünde/.
Nagy vágyunk volt a Neuschwanstein-i kastélyhoz eljutni, aminek a szépségéről a felsőbb évesek ódákat zengtek nekünk, a csoport pár tagja olyan szerencsés volt, hogy Tünde nénivel évekkel ezelőtt jártak már arra, de mi fiatalabbak, akik erről lecsúsztunk, nagyon be akartuk pótolni a kimaradt élményt. Sajnos erre nem volt lehetőség, mivel kintlétünk ideje alatt a kastély nagy bánatunkra nem volt látogatható, de a cserediákjaink rögtön előálltak egy B tervvel, elvittek minket az eltzi várhoz, amit Németország egyik legszebb váraként tartanak számon. Ezt a tényt mi sem vitathatjuk, a vár gyönyörűen rekonstruálva várja látogatóit. Majdnem egy egész napot töltöttünk a bejárásával. Bár hozzá kell tenni, a megközelítése sem egyszerű, egy kicsit túrázni kell érte.
Összességében a nyári vakációnk Németországban nagyon hasonlított az eredeti Wittlich-i cserediákprogramhoz. Napközben kirándultunk, várost néztünk, esténként pedig az egész nagy csapat összegyűlt és hajnalig beszélgettünk. Ez alól talán csak a záró este volt a kivétel, hiszen pont úgy alakult az időpontválasztás, hogy két magyar diáknak is az utolsó estére esett a születésnapja. Az az este különleges volt, a német diákok tortával lepték meg őket és egy felejthetetlen születésnapi partiban vehettünk részt. Sajnos másnap már indulnunk kellett haza. Az elején soknak gondoltuk a nyolc napot, de így visszagondolva egy pillanat alatt elszállt és egy felejthetetlen emlékkel és megannyi élménnyel tértünk haza, biztonságban, vírusmentesen.
Nagyon sokat köszönhetek ennek a cserediákprogramnak, nagyon sok jó barátra tettem szert az évek során. Az ő kis német csapatuk és a mi kis magyar táraságunk a sok program által annyira összekovácsolódtunk, hogy már a következő nyár időpontját is lefixáltuk és már a programokat is elkezdtük tervezgetni. Ha minden jól megy, jövő nyáron ugyanez a csapat itthon Magyarországon tölt el egy hetet, meg szeretnénk ismertetni a német diákokkal a Balatont és a fővárosunk nyüzsgését.
Lehet, kicsit optimista vagyok, de szerintem ez a két nyár, amit magunk mögött tudhatunk, egy tradíció kezdete. Egyik nyáron Magyarország, másik nyáron Németország az úti cél, most rajtunk van a sor.
Reméljük, 2021 nyarára optimalizálódik a vírushelyzet és egy fergeteges hetet tölthetünk majd velük, olyan fergetegeset, mint ami ez is volt.
Nagyon hálás vagyok az iskoláknak és a szervező tanároknak, hogy összehozták ezt a programot nekünk, hisz a mostani barátságaim nagy része kilencedikes koromban, az első Wittlich-i cserediákprogramom keretein belül, egy Szilvanapon kezdődött.
Minden kilencedikes diáknak azt ajánlom, hogy ne féljen belevágni és jelentkezzen a programba, mert életre szóló barátságok kötődhetnek általa.
Gerzsenyi Lili, végzős tanuló
Ui. Közel 20 éve vezetem, szervezem a Wittlich-i Cusanus Gimnáziummal a cserediák kapcsolatot. Nagy örömmel tölt el, hogy tanulóink egyre inkább érdeklődnek a német nyelv, a kultúra, a hagyományok, az oktatási rendszer iránt. Jó látni, hogy diákjaink között ilyen baráti kapcsolat alakul ki, melynek köszönhetően a rendszeres találkozás, kapcsolattartás évről évre szorosabbá teszi a barátságokat és a két iskola közötti kapcsolatot.
Mészáros Tünde