Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert magányos és nyomorult vagyok. (Zsolt 25,16)

A beteg így válaszolt neki [Jézusnak]: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe. Amíg én odaérek, más lép be előttem. Jézus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj! (Jn 5,7–8)

Végzősök köszöntése

Tisztelt Ünneplő Gyülekezet!

Kedves Ballagó Diákok!

 

Így szokott kezdődni az igazgatói beszéd a ballagáson. Sajnos ezt az élet most átírta. Természetesen most is nagy szeretettel köszöntöm a kedves jelenlévőket, de nem a templomban, a megszokott módon, hanem minden kedves nézőt a televíziókészülékek előtt.

Azzal szokott folytatódni, hogy itt vagyunk együtt, így, utoljára, és ennek a napnak minden pillanata értetek van, rólatok szól. Hát most ezt sem mondhatom, hiszen az a nap, aminek ti vagytok a főszereplői, az idén sajnos elmaradt.

 

Kedves végzős diákok!

A járvány egyik nagy vesztesei ti vagytok, akik, amikor ősszel a szalagavatótokon táncoltatok még nem tudtátok, hogy két hónap múlva már csak a virtuális térben találkoztok társaitokkal és tanáraitokkal. Még nem tudtátok, hogy úgy fejezitek be életetek egy fontos fejezetét, hogy nem lesz ballagás, nem lesz mód sírós-nevetős-ölelkezős búcsúzásra.

Ti most megtapasztalhattátok, hogy a virtuális világnál mennyivel fontosabb a valódi világ. Az is kiderült, hogy a digitális eszközök bár segítenek a tanulásban, de ha jól akarjátok csinálni, ez is nagyon sok munkával jár és önmagukban kevés örömöt adnak. Ti a veszélyben megtapasztaltátok, hogy a legfontosabbak az emberi kapcsolatok, a szerető barátok és rokonok.

És mi is azt éreztük itt az elmúlt hetekben, hogy mégsem múlhat el ez az idő búcsú, néhány könnycsepp és virágok nélkül. Ezért szervezkedésbe fogtunk, ahogy a helyzet engedte, hogy valami kis meglepetést csempésszünk első érettségiző napotokba. Egy kis virág, tarisznya, meglepetés, apró ajándék, és sok-sok szeretet, amivel vártunk benneteket, és amivel ez a műsor is készült.

Alsóbb éves diáktársaitok, tanáraitok, akik az előkészületekben és ebben a műsorban részt vesznek, ezzel is szeretnék kimutatni, hogy az elmúlt négy év alatt mennyire a szívünkhöz nőttetek. Nem könnyű a búcsú. Nem könnyű főleg annak tudatában, hogy a szokásosnál is embert próbálóbb érettségi és élethelyzet áll előttetek.

 

Az ajándékul kapott könyvből idézem Varga Gyöngyi szavait:

Nemsokára fölkerekedsz
kapuk tárulnak
vár a lehetőségek világa

Lassan irányba állsz
számba veszed vágyaidat
álmaidat és elképzeléseidet
mindazt, ami érdekel
ami lázba hoz

Hidd el, megtalálod, amit keresel
nem leszel egyedül
Isten melléd szegődik
barátságával, áldásával
csak indulj el

 

Ezek az útra bocsájtó szavak 93 végzős vajdás diákhoz szólnak. Régen búcsúztunk egyszerre ennyi diáktól, ami még fokozza szomorúságunkat, hogy nem lehetünk együtt. De nektek azért megmarad az összetartozás tudata, a közösséghez tartozás érzése, még ha ilyen furcsán, sután lett is vége. És hiszem, hogy lesz alkalmunk elköszönni vidáman, beszélgetve, osztályonként, amint ez lehetővé válik. És bárhová kerültök, ti Vajdás diákok maradtok, immár vajdás öregdiákok. 

 

Az angol-biológia tagozatos 12.A osztály szalagavatós írásából idézve, „szerencséjükre a legaranyosabb tanárnőt kapták osztályfőnöknek, Bakos Arany tanárnőt”. 2016 szeptemberében néhány új manócska szállta meg az iskolát, - ahogy fogalmaztak-, akik akkor még nem nyerték meg a gyíkavatót, de 11.-re szívós munkával felküzdötték magukat, és ők lettek a diákigazgató választás nyertesei. Persze nem csak erről szólt a négy év, hiszen az osztály tanulói számos biológia, kémia versenyen szerepeltek sikerrel, sportban is sokan jeleskedtek. Szépen, sorban szerezték a nyelvvizsgákat, és remélhetőleg készen állnak arra, hogy az érettségi első napján sok szép dolgozattal örvendeztessék meg magyar tanárukat.

A 12.B nyelvi tagozatos osztályát Borzovánné Burai Julianna osztályfőnök irányította az elmúlt négy évben. Sok „leg” mondható el róluk, hiszen ők az iskola legnépesebb osztálya, kilencedikben ők lettek a „leggyíkabb” osztály, és azt hiszem, közel állnak a legjókedvűbb címhez is. Ez utóbbi azért nem mindig volt előny, Julika néninek gyakran fejezték ki együttérzésüket a tanáriban, egy-egy túl vidámra sikeredett óra után. Azt nem mondhatjuk, hogy gyorsan elrepültek a szürke hétköznapok, hiszen ebben a közösségben ez a fogalom nem létezett, az osztályfőnök fáradhatatlanul szervezte a kirándulásokat, és mindig volt valaki, aki gondoskodott a jó hangulatról. 33 makacs, kissé talán önfejű, de mára már felnőtt, egymást szerető, erős személyiségű diák búcsúzik az iskolától.

A 12.C osztály kihúzta a főnyereményt Janurik Viktória tanárnővel, hiszen nehezen kaphattak volna olyan osztályfőnököt, aki nagyobb szeretettel, anyáskodással, türelemmel fordult volna feléjük. Az osztály matematika tagozatosai szárnyaltak a tanulásban, míg a csapat másik fele sportban jeleskedett. Ebből az osztályból mindig volt jelentkező az iskolai feladatokra, műsorokban való szereplésre, vagy a közösségi szerepvállalásra. Talán a szívemhez ők állnak legközelebb, hiszen én is tanítottam őket három évig, bár a fizikával nem biztos, hogy elnyertem mindenki osztatlan lelkesedését. Sokszínű csapat, de jól kiegészítették, segítették egymást, és reméljük, hogy az érettségi után mindenki megtalálja a boldogulását ott, ahol tervei szerint azt szeretné.

 

Az eddigiekből is kiderült, hogy nagyon sok értékes, tehetséges diáktól búcsúzunk. A kialakult veszélyhelyzet sem akadályozhatja meg, hogy díjazzuk a négy év alatt nyújtott kiemelkedő teljesítményeket. A jutalmakat és díjakat a Szarvasi Vajdás Öregdiákok Baráti Köre és a Vajda Péter Alapítvány támogatásával tudjuk átadni. Köszönjük mindkét szervezetnek ezt a lehetőséget.

Sajnos ezeket most nincs mód személyesen átadni. Reméljük, hogy a veszélyhelyzet elmúltával, legkésőbb a tanévnyitón ezt megtehetjük.

És végül szeretném megköszönni a kedves szülőknek, hogy ezt a sok tehetséges gyermeket iskolánkra bízták. Remélem, négy év után úgy érzik, hogy jól döntöttek. Igyekeztünk nekik a legtöbbet adni, ami nem mehetett volna a szülők támogatása nélkül. Köszönjük a szülői közösségben végzett áldozatos munkáját

Gerhátné Skorka Magdolna, Lustyikné Berke Irina,

Tóth Anikó, Sólyom Andrea, Fazekas Péterné,

Balczó Judit és Boldizsár Beáta

szülőknek, és rajtuk keresztül mindenkinek, aki munkánkat segítette. 

 

Kedves ballagó diákok! Varga Gyöngyi szavaival búcsúzom tőletek a tantestület nevében: 

Áldások kísérjenek
bátorító szavak mozdítsanak ki félelmeidből
biztató érintések mutassanak irányt neked
megértő mosolyok óvják útra indulásodat

Áldások kísérjenek
erőt adó pillantásokkal fonódjon össze a tekinteted
barátságos útitársak szegődjenek melléd
üdítő találkozások érleljék bizalmadat és őszinteségedet

Áldások kísérjenek
hadd bontakozzon ki igaz emberséged
hadd találjon rád
a mindennapok rejtett gazdagsága
és Isten ajándékul adott jelenléte

 

Kitajkáné Szántai Mária

 

 

  • 12a
  • 12b
  • 12c

Képzéseink

Diákjaink az egyetemen