Sötétség fényes nappal
- Részletek
- Készült: 2020. február 28. péntek, 11:20
A Magyarországi Evangélikus Egyház Andorka Eszter lelkésznőnek úgy kívánt emléket állítani, hogy létrehozta a róla elnevezett programot. Ennek célja olyan kezdeményezések támogatása, mely segíti az elesetteket, illetve segít leküzdeni az előítéleteket.
Molnárné Tóth Katalin tanárnő sikeres pályázata nyomán a Vajda Péter Evangélikus Gimnázium 11. B és C osztálya egynapos kirándulásra utazott 2020. február 25-én Budapestre.
A program első részét a Millenáris Parkban található Láthatatlan Kiállításon való részvétel jelentette, ahol a diákok ízelítőt kaptak abból, hogy milyen az, amikor valaki vak, sötétben él. A Braille-írásról már mindenki hallott, de az írógép használata már nem ment tökéletesen. Ezután következtek a sötét szobák. Teljesen vakon botorkáltunk a „konyhában”, igyekeztünk tapogatva felismerni a konyhai eszközöket, illetve nem feldönteni semmit. A „parkban” korlátba kapaszkodtunk, majd szobrokat kellett volna tapintás útján felismernünk. Egyre többen mondogatták, hogy szeretnének már kijutni a fényre, látni a világot. Nekünk már nem csak egy mondás az, hogy „Vigyázz rá, mint a szemed világára!”
A rövid ebédidőt követte az Andorka-program szellemiségének megfelelő második felvonás. A fizikális sötétség után bepillantást nyerhettünk a XX. század közepi Európa szellemi-erkölcsi sötétségébe. A Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban szakavatott vezetés segítségével tehettünk időutazást a kiegyezés korától az auschwitzi borzalmakig. Bepillanthattunk a „boldog békeidők” emancipálódott zsidóságának életébe, majd a két világháború közti évekbe, illetve a jogkorlátozástól a genocídiumig jutottunk el képek, plakátok, filmrészletek segítségével. Ebből a „sötétségből” is szívesen jöttünk ki a bágyadt napfényre, a busz érkezéséig beszélgettünk benyomásainkról.
Ha nem is felhőtlen élményekben volt részünk, de gazdagodtunk tudásban és remélhetőleg emberségben is. Köszönet Molnárné Tóth Katalinnak a lebonyolításért, az Andorka Eszter Programnak, a Vajda Péter Alapítványnak az anyagi feltételek biztosításáért.
Pécsváradi Antal
…és ahogy a diákok látják…
Az evangélikus egyház által támogatott pályázat révén lehetőségünk volt eljutni Budapestre, ahol két kiállítást is megnézhettünk. Az első állomás a Láthatatlan kiállítás volt, ahol 8-10 fős csapatokba rendeződve vak, vagy látássérült idegenvezetők segítségével jobban megismerhettük, illetve „beleláthattunk” az egyik, erősen gyengénlátó osztálytársunk életébe. Az első helyiségben a Braille-írás történetét mesélték el, utána mi is kipróbálhattuk, hogy hogyan olvasnak és írnak a vakok. Egyik osztálytársunk iskolalelkészünknek kedveskedve elkészített Braille-írással egy “Erős vár a mi Istenünk” feliratú lapot. A következő koromsötét szobákban megtapasztalhattuk a mindennapi élet nehézségeit, átélhettük, hogy miként működik az ő világukban a közlekedés, a takarítás, a vásárlás. Az utolsó szobában személyes tapasztalatokat osztottak meg velünk az idegenvezetők, ezáltal mi is jobban megértettük őket és azokat, akiknek ugyanilyen vagy hasonló gondjaik vannak.
Ezt követően egy gyors kitérőt tettünk a Corvin Plázában, ahol megebédeltünk. Következő megállónk a Holokauszt Emlékközpont volt, ahol szintén idegenvezető kíséretében volt lehetőségünk jobban elmélyülni a II. világháborúban zajló népirtás kegyetlenségeiben. Az első három helyiségben a háború előtti időszakot ismertük meg, ahol a zsidóság mindennapjairól, szokásairól és jogairól volt szó. Az úgynevezett ‘vörös folyosón’ már az auschwitzi munka- és megsemmisítő tábor rémségeiről volt szó. Eredeti képeket és felvételeket láttunk a halálesetekről és kínzásokról. Lelkileg nem volt könnyű ilyen dolgokat felfogni, de ez is a történelmünk része. A kiállítás végén belülről is megnézhettünk egy igazi zsidó zsinagógát.
Az egész osztály nevében mondhatjuk, hogy értékes és tartalmas időt töltöttünk el Budapesten.
Orovecz Odett és Kőrösi Luca
11.C osztály