Kirándulás Paksra
- Részletek
- Készült: 2020. február 21. péntek, 14:00
2020. február 19. reggelén közel 30 vállalkozó szellemű 11. és 12. évfolyamos diák vágott neki a várva várt paksi kirándulásnak. Zoli bácsi valamint Zsolt bácsi miután gondosan leellenőrizték a létszámot, kezdetét is vehette a 2,5 órás busz út.
Mivel ahogy mondani szokás: „Jó társaságban gyorsan telik az idő”, így szinte észrevétlenül megérkeztünk a paksi atomerőmű épületéhez. Az első állomásunk egy kiállításhoz vezetett, ahol lényegében megtudtuk, hogyan is működik maga az erőmű, mennyi energiát termel, mik az előnyei és mik a veszélyei. Amellett, hogy a fizika és kémia rejtelmeibe belemerültünk, egy bátor jelentkezőnek volt lehetősége kipróbálni egy szobakerékpárt. Ezt a biciklit azonban nem a szó hétköznapi értelmében kell érteni, ugyanis ez az eszköz tekerés közben energiát is termel. A feladatunk az volt, hogy elérjük az energia termelésének azon szintjét, hogy a tekerésünkkel egy porszívót is üzemeltetni tudjunk. Sokunk közül egyedül Bendegúz merte elfogadni a kihívást, de időközben rá kellett jönnünk, hogy az általa kifejtett erő „csak” egy számítógép működtetéséhez elegendő.
Miután az összes kérdésünkre választ kaptunk az idegenvezetőtől, el is érkeztünk napunk legizgalmasabb részéhez, amikor bemehettünk az atomerőmű területére. Ez azonban nem volt olyan egyszerű folyamat, hiszen igen szigorú szabályokat kellett betartanunk. Ezek között szerepelt az, hogy a mobiltelefonjaink és okosóráink sem lehettek nálunk, ahogy a szúró vágóeszközök sem. Az épületbe a személyigazolványunk felmutatása után léphettünk be, és még itt is több fémérzékeny kapun kellett átjutnunk. Ezt követően 32 méter magasra lépcsőztünk, ahol végre megpillanthattuk az erőművet és az ott dolgozó embereket is, akiknek minden egyes nap speciális védőruházatot kell viselniük, miközben az atomreaktorban tartózkodnak. A következő állomásunk egy iroda volt, ahol számos kijelzőket, gombokat és érzékelőket láthattunk, amik mind az erőmű ellenőrzésére szolgálnak. Ebben a szobában négyen voltak jelen, ami mint utólag kiderült, a minimális állandó létszám. Arról is információt kaptunk, hogy egy külön iskola szolgál az itt dolgozók kiképzésére, de a munkaterületen állást csak komoly feltételek mellett kaphatnak a tanulók, akikre hatalmas felelősség hárul munkába állásukat követően. Utolsó helyszínként az üzemterületre látogathattunk el szigorúan füldugó és sisak használata mellett.
Az itt látottak és hallottak szerintem mindenki számára örök élmények maradnak és büszkén újságoljuk majd az ismerőseinknek, hogy részt vettünk egy ilyen izgalmas kiránduláson.
Benyó Eszter, 12.B osztály
A paksi tanulmányi kirándulás utazási költségeit a Szarvasi Vajdás Öregdiákok Baráti Köre támogatta.