Így szól az Úr…: Mikor fogsz már végre megalázkodni előttem? (2Móz 10,3a)

Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. (Jak 4,7)

Gerald Durell nyomdokában…..

Többek között kedvenc diákkori íróm regényeinek is köszönhetem az állatok és a környezetvédelem iránti elkötelezettségemet. Így minden ezzel kapcsolatos pályázatot szívügyemként kezelek, már csak néhány hozzám hasonló rajongót kellett felkutatnom….

A júniusban megjelent, Madarak, vadak, rokonok című cikkben írtam, az idén meghirdetett Duna Művészeti Mestere pályázatról, melynek eredményéről most kaptunk értesítőt:

Amint azt korábban említettem, két kis csapattal neveztünk, melynek tagjai: 9.c osztályból Plentri Titanilla, Pető Antónia, Tolisz Teodóra. A Dunai muzsikusok elnevezésű pályamunkájukkal az országos versenyen 2. helyezést értek el korosztályukban.

Nagy örömömre szolgált az a hír, miszerint a másik kis 2 fős csapatunk is szép eredménnyel zárta a versenyt: 11.b osztályból Borbély Laura és Sári Boglárka a Menekülés a szennyezett Valóságból című munkájukkal az előkelő országos 3. helyet szerezték meg.

Az elért eredmény mögött 3-4 héten át tartó, komoly munkálatok állnak, sok-sok pluszórát igénylő programként dolgoztak diákjaink az év végi nagy hajtás mellett. Kezdeti nehézségek után szépen belelendültek és könnyedén vették a mérnöki kihívásokat és biológiai ismereteket igénylő feladatokat. Az állatok és a természetes vizek tiszta, hulladékmentes környezetének szeretete mindenkire ösztönzőleg hatott. A Körös atmoszférája, megnyugtató, idillikus jellege sok művészt megihletett már, így nem volt nehéz témát találnunk a pályázathoz. Iskolánk, mint mindig, most is segített és anyagi hozzájárulásával is támogatta a szükséges eszközök beszerzését.

Megragadom az alkalmat és köszönetet mondok kedves kollégáimnak, akik voltak olyan türelmesek és hosszasan elviselték a diákok által behurcolt vízi növények orrfacsaró bűzét, melyet ugyan a szertárban őriztünk, mégis a nagy melegre való tekintettel az egész teremben érezni lehetett heteken át a Körös „bukéjaként”. A festéksprayről már nem is beszélve, melyek nem csak a művészeti termet, de sokszor még az iskola felső szintjét is beterítették illatanyagukkal. Mondogatták is:” Szóval megint valami alkotás készül! ………..Érződik…..” Hát lehet így bármit is titokban alkotni?!

Valamint azt is köszönöm, hogy kollégáim eltűrték jelenlétünket az óráikon. Én és diákjaim ugyanis a művészeti teremhez vagyunk kötve a szerszámok és egyéb eszközök miatt és mivel a beadási határidő szorongatott minket, gyakran vendégeskedtünk más-más ott tartott órákon….kicsit feldobtuk a csoportok, osztályok  hangulatát. Nagyon örülök, hogy ilyen rugalmasan együttműködő közösséget alkotunk, ez óriási segítség volt nekünk!

Murányi Viktória

szaktanár

  • 001
  • 002
  • 003
  • 004
  • 005
  • 006
  • 007
  • 008
  • 009
  • 010

Képzéseink

Diákjaink az egyetemen