Bizony a sok álommal és a sok beszéddel együtt jár a hiábavalóság. Ezért féld az Istent! (Préd 5,6)

Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek. (Jak 1,5)

Csíksomlyó – 2019 Egy kis csapat nagy utazása

20 évvel ezelőtt jártak először vajdás diákok a Kis- és Nagy-Somlyó közötti nyergen, mely a gyimesi csángók szerint „Róma után a legszentebb hely”. A Kárpát-medence legnagyobb búcsújáró helye a székely nép történetében óriási jelentőségű volt, és ma is az. 1567 óta változatlan rendben vonulnak a keresztalják, hogy emlékezzenek a Tolvajos tetői csatára, melyben megvédték katolikus hitüket. A pünkösdi fogadalmi búcsú ma már nem csak az erdélyi magyarság találkozó helye, hanem a magyar összetartozás szimbóluma is.

A Rákóczi Szövetség belső pályázatának támogatásával indultunk el 2019. június 6-án Csíksomlyóra. Első szálláshelyünk a szászvárosi Szent Erzsébet Gyermekvédelmi Központban volt. A Fehér-Körös völgyén haladva Barza után álltunk meg egy rövid pihenőre, ahol hatalmas felhőszakadást vészeltünk át. Utunkat vízátfolyások kísérték, a hetek óta tartó esőzések miatt mindenütt megáradtak a folyók, patakok. Szászvárosba érve elfoglaltuk szálláshelyünket az egykori kolostor vendégszobáiban. Vacsora után sétáltunk a városban, majd pihenőre tértünk.

Másnap továbbindultunk. Első megállónk Segesvár volt. A város már a római időkben is lakott volt, a honfoglalás után a gazdasági élet élénkítésére II. Géza hívott szász telepeseket, várának építése az 1190-es években kezdődött. Történelmünk több eseményének volt a színhelye. 1999 óta a Világörökség része. A turisták szívesen időznek az Óratorony előtt, a Felsőváros utcái mindig zsúfoltak. Természetesen megálltunk a Szarvas-ház előtt, hogy csoportképet készítsünk, majd a Diáklépcsőn felsétáltunk az evangélikus vártemplomhoz. Nagy örömünkre magyar nyelvű idegenvezető fogadja a látogatókat, segítségével ismerkedtünk Erdély egyik legszebb gótikus alkotásával. Segesvárról tovább haladva csak Máréfalván álltunk meg egy rövid pihenőre. A több mint 90 faragott, festett székely kapu az itt élő hagyományőrző embereknek köszönhetően ma is megcsodálható. A legrégebbi 1858-ban készült, a legújabbak néhány évesek. Csíkszeredára érve még volt időnk megállni a Makovecz Imre által tervezett Milleneumi templomnál. Egy héttel a Pápa látogatás után még megcsodálhattuk a debreceni virágkötők munkáit a templom mellett. Szállásunk a csíksomlyói Szent István Otthonban volt, ahol sok zarándok csoport kap szálláshelyet. Vacsora után felsétáltunk a Kis-Somlyón épült három kápolnához. A Salvator kápolna falán felirat tanúsítja: „Ezen a helyen láttatott az égből lebocsátatni lajtorja…”. A csángók mai napig őrzik az oltár alatt átbújás és a felkelő Nap várásának szokását. Az idei búcsún a kápolnák ajtóit zárva találtuk.

Pünkösd szombatja a búcsú napja Csíksomlyón. A zarándokok a kegytemplom előtt gyülekeznek, ahonnan a Szűzanya köszöntése után a szentmise helyszínére, a két Somlyó hegye közötti nyeregbe vonulnak. 10 óra után áll fel a kordon, melyet a Márton Áron Gimnázium végzős diákjai tartanak. A legjobb diák viheti a csíksomlyói búcsú szimbólumát, a Labarumot. Ez a 36 kg súlyú, vaslemezekből átszőtt díszes jelvény egykor a rómaiak harci zászlója volt. A Labarum mögött sorakoznak fel az egyházi méltóságok, papok, ferences szerzetesek. A kordon mögötti első sorban a legnagyobb világi vendégek vonulnak. Idén Áder János, köztársasági elnök vett részt az ünnepi szentmisén. A kordon elvonulása után mi is felmentünk a nyeregbe. A zarándokok ezrei várták a szertartás kezdetét, mi a forró napsütés elől az erdő fái közé húzódtunk.

A szentmise idei szónoka Pál József Csaba, temesvári megyéspüspök volt. Egy héttel a Pápa látogatása és a magyar honvédek Hargita megyei, úzvölgyi sírkertjében történt atrocitások után a beszéd az összetartozás fontosságára, a közösség erejére helyezte a hangsúlyt. Néhány gondolat a beszédből: „A múlton nem keseregni kell, a múltból tanulni kell.” „Alázattal kell elfogadnunk, hogy az igazság egy része a másikban van.” „Közös mennyei Atyánk van, mind testvérek vagyunk.” A szertartás végig csendben, méltósággal zajlott, a közben eleredő eső sem zavarta meg. A mise végeztével több százezer ember énekelte el közösen a magyar, a székely és a csángó himnuszt. A http://romkat.ro oldalon megtekinthető a szentmise felvétele.

A nyeregből visszatérő embereket a Kegytemplom környékére települt népművészek, mesteremberek várták áruikkal. A sütödékből a kürtős kalács és a mics (mititei: a román konyha jellegzetes étele) illata csábította az éhes embereket. A Szent István otthon előtt Böjte Csaba OFM beszélgetett a vendégekkel. Lehetőség volt könyvek vásárlására, mellyel a Szent Ferenc Alapítvány munkáját támogathatjuk. A különböző teák Balázs Zsóka és az otthon lakóinak munkáját dicsérik, az alapanyagokat az otthonhoz tartozó Mária-kertben termesztik. Miután mi is körülnéztünk a forgatagban és kicsit megpihentünk, a diákok kérésére újból felmentünk a nyeregbe, ezúttal a legnehezebb úton, a stációkat érintve. A kápolnáktól visszaereszkedtünk a nyeregbe, ahol a Pápa látogatás tiszteletére felújított Hármashalom-oltárnál többen hálózsákkal éjszakaira pihenőre készültek. Mi a MISERICORDIA betűinél ültünk le. Garai Hajnal önmagát ukulelével kísérve énekelt nekünk néhány dalt. A helyszínhez különösen illő utolsó dal szövegéből néhány sor:

„Annyi mindent kéne még elmondanom

S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom

Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk

S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk

… történjen bármi, amíg élünk s meghalunk…

Mi egy vérből valók vagyunk!”                                             (Ismerős Arcok – Nélküled)

Vasárnap elköszöntünk vendéglátóinktól és visszaindultuk Szászvárosba. Szejkefürdőn a székely kapuk alatt felsétáltunk Orbán Balázs sírjához. Rövid pihenőre megálltunk Kiskapus erődtemplománál, ahol nagy szeretettel fogadott minket az evangélikus templom lelkésznője. Megismerhettük a templom és a gyülekezet történetét. Megszólaltathattuk az orgonát, a közös éneklés után csoportképeket készítettünk. Szívesen térünk majd vissza.

A hosszú utazás utolsó állomása Nagyszeben volt. A felújított Óvárosban épp fesztivál zajlott. Mi az evangélikus székesegyházat szerettük volna megnézni, ami a felújítási munkálatok miatt nem látogatható. Szászvárosig a jó időben megcsodálhattuk a Déli-Kárpátok hófödte csúcsait. Szászvárosba visszaérve ismerősként üdvözöltek minket az ott élő gyerekek.

Pünkösd hétfőjén Szászvárosban is elköszöntünk vendéglátóinktól. A hazaúton Lippán tartottunk pihenőt, megálltunk a felújított máriaradnai templomnál.

Öt felejthetetlen napot töltöttünk Erdélyben. Köszönjük a Szent Ferenc Alapítvány otthonainak vendégszeretetét! 20 éves kapcsolatunk sok kedves szereplőjével volt módunk találkozni, szervező tanárként nagy öröm volt viszontlátni Csaba testvért, Balázs Zsókát és Attilát, Pál Marikát, Karda Robit, László Palit, a Makai és a Menyhárt családot és sok-sok kedves munkatársat.

Kituljak Eszter, szervező tanár

 

  • 001
  • 002
  • 003
  • 004
  • 005
  • 006
  • 007
  • 008
  • 009
  • 010
  • 011
  • 012
  • 013
  • 014
  • 015
  • 016
  • 017
  • 018
  • 019
  • 020
  • 021
  • 022
  • 023
  • 024
  • 025
  • 026
  • 027
  • 028
  • 029
  • 030
  • 031
  • 032
  • 033
  • 034
  • 035
  • 036
  • 037
  • 038
  • 039
  • 040
  • 041
  • 042
  • 043
  • 044
  • 045
  • 046
  • 047
  • 048
  • 049
  • 050
  • 051
  • 052

Képzéseink

Diákjaink az egyetemen